Csak Te Kellesz [Larry Stylinson]

19.

Louis:

Már egy ideje próbálom elérni a fényt, de úgy érzem egyre csak távolodom. Sötétség vesz körül és semmit sem látok.

Kezd elhalványulni az, ami most az életet jelenti számomra, ezért már rohanva közeledek, de ekkor kialszik és újra sötét van. Nem látok semmit, hideg van és fázom.

-Louis. - hallom meg nevemet mögülem, ezért hátra fordulok.

Harryvel találom szembe magam, aki a fény alatt áll és csalódottan néz rám.

-Miért csináltad ezt? Miért tetted?

-Harry.. - közelítem meg, de ő egy lépéssel hátrébb lépett.

-Miért használtál ki?! - ordította, miközben könnyei lefolytak gyönyörű arcán.

-Harry, én nem használtalak ki! Én szeretlek!

-Tényleg? Akkor, miért tetted velem ezt? - kérdezte, majd bal karját kinyújtva láttam egy nagy vágást rajta, amiből ömlött a vér.

Lenéztem a kezeimre és egy véres kést tartottam.

-Harry én nem.. - ekkor egy nagy koppanást hallottam.

Gyorsan odakaptam a fejem és láttam, ahogy Harry összeesik. Hátán feküdt, pólója vérben ázott, mellkasán mély vágások voltak.

-Hogy tehetted? - kérdezte elhaló hangon.

Újra kezeimre pillantottam, amik most véresek voltak, a késről a vörös folyadék csepegett a hideg talajra. Ijedten néztem Harryre, de ő már mozdulatlan testtel, kinyílt szemekkel nézett a végtelenségbe.

-Harry! Nem akartam! - ordítottam, miközben odarohantam hozzá és letérdeltem kihűlt teste mellé. - Nem akartam! Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg nekem! - ordítottam, majd felemeltem testét és magamhoz öleltem, szemeimet erősen lehunytam. - Sajnálom, Harry! Nem akartam! Ne haragudj rám! - lassan kinyitottam szemeimet, ráakartam nézni, de ő már nem volt karjaimban.

A fény eltűnt és újra sötétségben voltam.

-Csalódtam benned, Louis! - hallottam meg hangját.

Hírtelen felnéztem és újra megláttam. Szemei villámokat szórtak, vonásai komolyak voltak.

-Azt hittem, hogy jobb vagy, de úgy látszik tévedtem.

-Miről beszélsz? - kérdeztem.

-Nem vagy jó semmire, Louis! Csak unaloműzésre voltál hasznos! Nem is értem, hogy feküdhettem le veled, hiszen erre se vagy jó!

-Hagyd abba.. - kértem és éreztem ahogy könnyeim végigfolynak arcomon.

-Egy kibaszott ribanc vagy, Louis! Nem érdemled meg, hogy így bánjak veled! Undorodom tőled! Te Istenverte buzi gyerek! - ordította.

-Fejezd be! - üvöltöttem, kezeimet fülemre tapasztottam. - Hagyd abba! Nem akarom hallani! Bárcsak eltűnnél az életemből és hideg vérrel ölnének meg! - ordításom végére egy lövést hallottam.

Azonnal felnéztem és Harry meglepődött arckifejezésével találkoztam, mellkasán egy lövésnek a nyoma volt, amiből ömleni kezdett a vér. Lenéztem kezeimre és egy pisztolyt tartottam. Egyből eldobtam és hajamba tépve felordítottam.

-Louis! Ébredj! - hallottam meg egy hangot, majd egy erős ütést éreztem arcomon.

Azonnal kipattantak szemeim és egy aggódó smaragddal találtam szembe magam. Harry a felsőmtől megragadva nézett rám aggodalmas tekintettel.