Csak Te Kellesz [Larry Stylinson]

24.

-Csá. Bejöhetünk? - kérdezte Liam, miközben Jamesre nézett, majd vissza Harryre.

Mit keresnek ők itt? Ok, nem az én dolgom, de nem úgy volt, hogy kiközösítették a barátjukat? Akkor, mit keresnek most itt Harry lakásának a bejárati ajtaja előtt?

Harry is, csak annyira meg volt lepődve, mint én, de gyorsan rendezte vonásait és kérdőn nézett a fiúkra.

-Ha csak azért jöttetek, mert abban reménykedtetek, hogy Lou egyedül van és újra szétverhetitek, sajnos, ki kell ábrándítsalak titeket. - mondta rideg hangon.

-Ugyan már, Harry! - szólalt meg Liam ingerülten. - Nem azért jöttünk, hogy bántsuk Louist, hanem, hogy beszéljünk. Vagy, ha nem akarsz dumálni, akkor mondd meg és már el is húzunk a picsába! - Louis? Most tényleg így hívott? Semmi buzizás vagy ilyesmi? Ok, ez fura nekem.

Harry kicsit elgondolkozott, majd kijjebb tárta az ajtót, ezzel beengedve a többieket. Nem szóltam semmit, egyenesen a konyhába mentem, ahova a fiúk is követtek. Az ablakhoz menve figyeltem, ahogy a kis csapat bejön a helységbe. Harry a konyhapultnak támaszkodott, míg Liam és James az asztal mellett állt meg.

Hazz összefonta karjait mellkasa előtt, majd megszólalt:

-Hallgatlak. Miért jöttetek ide? - kérdezte unottan.

-Harry, nem azért vettem rá ezt a faszfejt, hogy jöjjön ide velem azért, hogy így beszélj velünk. - mondta Liam, miközben Jamesre mutatott, akitől egy gyilkoló tekintetet kapott.

-Mégis, hogy beszéljek veletek? - tárta szét karjait. - Ó, szevasztok, nagyon örülök, hogy itt vagytok, nagyon tetszett, mikor legutobb betörtetek a házamba és szétvertétek Louist, nem ismételnétek meg mégegyszer? - kérdezte gúnyosan. - Már ne haragudj, de semmi kedvem sincs itt jópofizni előttetek és úgy tenni, mintha mi sem történt volna!

-És köztetek mióta tart ez az egész? - kérdezte James ingerülten. - Mióta hazudsz nekünk, és mióta árultál el minket?!

-Kinek képzeled te magad, hogy a saját lakásomon vonsz engem kérdőre?!

-És te kinek képzeled magad, hogy egy buzi gyerekkel jössz össze és hazudsz a pofánkba?! - vágott vissza James.

-Mégis, mit..

-Fejezzétek be mindketten! - ordította Liam, ezzel félbeszakítva Harry mondandóját. - James, nem azért jöttünk ide, hogy megint haragban távozzunk el.

Megszeppenve figyeltem a kialakult helyzetet a fiúk között. Jamesben egy kis undort láttam és dühöt, Liamben dühöt és feszültséget, Harryben pedig dühöt és...fájdalmat. Fájdalmat tudtam leolvasni az arcáról. Fájt neki, hogy újra veszekednek a haverjaival és szerintem dühös volt, amiért James kérdőre vonta. Ezt bizonyította az is, hogy egyre erősebben markolászta a pult szélét. Én pedig összezavarodva figyelem ezt az egészet és fogalmam sincs, hogy mi tévő legyek.

-Elmondanátok végre, hogy miért jöttetek ide? - kérdezte Harry higgadtabban, hangja nyugodt volt.

Liam, - aki eddig Jamesre figyelt - Harrynek szentelte tekintetét, majd sóhajtott egyet.

-Ahogy mondtam. Beszélni. - felelte Liam.

-Miről?

-Rólad..Rólunk..Rólatok.. -mondta kicsit zavarosan. - Meg kell beszéljük ezt a dolgot. Először is azt, hogy mióta vagy együtt vele? - biccentett felém.

-Miért fontos ez nektek? - kérdezte Harry. - Miért érdekel titeket, hogy mióta vagyok vele együtt? Kiközösítettetek, most miért tesztek úgy, mintha fontos lennék nektek?