Csak Te Kellesz [Larry Stylinson]

10.

Harry:

A lakásomra érve, Louist azonnal a kanapéra fektettem és már mentem is a kötszerért, illetve a fertőtlenítőért. Visszaérve Louishoz, lesegítettem róla kicsit véres felsőjét és megnéztem sebeit. Azok a seggfejek megint elbántak vele, csak most nélkülem tették meg. A bordáinál felhasadt a bőr a sok ütéstől és kicsit vérezni kezdett.

-Ez fájni fog.. - mondtam neki, miközben kinyitottam a fertőtlenítő palackot.

Ahogy megérintette a sebét az alkohol, Louis fájdalmasan felszisszent, de nem húzódott el. Miután ki tisztítottam sebeit, bekötöztem, majd bementem a konyhába és melegítettem neki tejet. Miközben készült a folyadék, hallottam, hogy Louis nagyokat szipog. Mikor láttam, hogy felmelegedett a tej, kiöntöttem egy pohárba és bementem a nappaliba. Louis még mindig az ágyon feküdt, maga elé nézve. Láttam rajta, hogy összetört és, hogy fájdalmai vannak. A pohár tejet az üveg asztalra téve elé térdeltem.

-Sajnálom, ami veled történt. - mondtam neki a könnyes arcát tekintve.

-Mi..Miért jó ez nektek? Mi rosszat tettem, hogy ezt érdemlem? - hangja erőtlen volt és fájdalommal teli. A kérdéseire nem válaszoltam -Bántottalak titeket? Vagy valami rosszat csináltam? Nem értem, miért teszitek ezt velem?

-Figyelj. Mi..nem szeretjük az olyan embereket, akik melegek. A város egyik része utálja őket.

-Nem tehetek róla, hogy más vagyok! És ha meleg vagyok? Nem másztam rátok, sőt, inkább kerültelek titeket. De mégis ellenem fordultatok..Azt hittem, ha ide költözök, Londonba, akkor menedékre lelhetek és új életet kezdhetek..De nem..Itt is ugyan az van, mint Manchesterben..Itt se hagynak békén az emberek, csak bántanak úgy, hogy én nem is szóltam hozzájuk. Most pedig újra megtörténik. Mikor kezdek fel épűlni, akkor megint elvernek. Megint bántanak. - könnyeivel küzködve mondta el ami benne volt.

-Talán nem kellett volna, hogy elmenj az épülettől amire kértelek. - oktattam ki, mire nehezen felült a kanapén, rám emelte a tekintetét és kisírt szemekkel válaszólt.

-Azt hiszed, hogy én egy ekkora barom vagyok?! - üvöltött, aminek egyáltalán nem örültem. - Azt hiszed, hogy ott hagylak és elmenekülök?! Nem! Tudod mivan, Harry? Az van, hogy amióta megtámadtak azon az estén, de te megmentettél,  és nem engedted, hogy megöljenek, azóta nem is akarok mellőled mozdulni! Melletted érzem magam biztonságban! Te voltál az egyetlen aki aznap este odajött és megmentett. Mások elmentek mellettem, de nem érdekeltem őket. De te..te oda jöttél és megmentettél..Nem hagytad, hogy megöljön azaz alak. Azóta úgy érzem, hogy biztonságban vagyok. Hétköznap mikor nem vagy itt, félek. Úgy érzem, hogy veszélyben vagyok, ha nem vagy mellettem, vagy nem látlak. Most meg azzal jössz, hogy az én hibám amiért újra elvertek a hülye haverjaid. Mikor azt mondtad, hogy várjalak meg kint, megijedtem. Veled akartam volna bemenni, de te megparancsoltad, hogy maradjak. Tettem amire kértél, mert, ha nem engedelmeskedem, azzal megszegem az egyik hülye szabályt és ki tudja, mit szerettél volna tenni velem! Ezért kint vártalak. Lehunytam a szemem, majd meghallottam Zayn hangját mögöttem. Ők jöttek hozzám, ők vittek be abba a kibaszott sikátorba! Én visszaakartam menni hozzád, de nem tudtam. Egy ember három ellen. Gondolhatod. És azt mondod, hogy az én hibám. Tudod mit Harry? Baszódj meg! Már nem érdekel! Üvölts velem, üss meg, verj el, de a legjobb lenne, ha megölnél! Nincs miért éljek, nem kellek senkinek. A családom meghalt, az emberek utálnak. Belefáradtam. Én ezt már nem bírom. Inkább vegyél egy kést és döfd a mellkasomba, vagy tégy amit akarsz, de ölj meg! Szeretnék végre nyugalmat, békét. Nem szeretnék tovább szenvedni. Ölj meg, essünk végre túl rajta, csak arra kérlek, legyen gyors a halálom, mert már nem bírom a szenvedést!