Csak Te Kellesz [Larry Stylinson]

11.

A napok teltek és szerencsére én is kezdtem felépülni. Habár nagy részüket az ágyban töltöttem, tegnap végre elhagytam nyugvó helyemet és elkezdtem járkálni a lakásban.

A mai nap sem volt más, mint a többi. Kábúltan keltem fel az ágyból és kezdtem haladni az ajtó felé. Még mindig Harry felsője van rajtam, ami még mindig hatalmas és elveszek benne. Muszáj szereznem olyan ruhákat, amelyek az én méreteim, mert eléggé fura, hogy az Ő felsője úgy néz ki rajtam, mint egy hálóing.

A vendégszobát elhagyva, a konyha felé vettem az irányt. Harry ott állt a pultnál és éppen ügyködött valamin.

-Jó reggelt! - köszöntött, miközben helyet foglaltam egy széken.

-Jó reggelt..- hangom rekedten csengett.

-Hogy érzed magad?

-Még vannak egy kis fájdalmaim, de azért jobban vagyok.

-Kész a rántotta. - mondta, miközben az ételt az asztalra helyezte és kitett nekem egy tányérba.

-Köszönöm. - bólintott, majd magának szedett egy adagot és leült velem szembe.

-Harry..

-Igen?

-Nem..mehetek haza? - a kérdésemet feltéve, letette a kezéből a fémből készült eszközt és összeráncolta homlokát.

-Nem engedtem meg, hogy hazamenj. - hangja komoly volt és láttam a szemében, hogy jobb lenne, ha nem folytatnám, amit elkezdtem.

-Nehogy félreérts! Nem akarok elszökni! Csak..kéne pár felső ami jó rám. És szerintem neked már szükséged lenne erre. - mondtam neki, miközben a ruhadarabra mutattam, ami rajtam volt.

A válaszomra meglepődött. Gondolkodott.

-Nem tudom mit mondjak..

-Ha akarod elkísérhetsz! Azzal pedig megbizonyosodhatsz arról, hogy nem fogok elszökni. - megint gondolkodott.

-Add meg a címed. - na erre nem számítottam. - Ha kijönnél az utcára, lehet, hogy találkoznánk a haverjaimmal, aminek biztos nem lenne jó vége. Szóval, jobb a biztonság.

-Nekem így is jó. - mondtam, és egy cetlire leírtam a lakcímem. - A hálószobámban, a barna szekrényben vannak a cuccok. - feleltem, miközben a papírdarabot a kezébe adtam.

Bólintott, majd tovább reggeliztünk. Mikor befejezte, felállt a helyéről.

-Nemsokára jövök. - mondta, majd kiment a konyhából.

Na onnantól vártam. Miután én is megettem az én porciómat, elmostam a tányérokat, azután pedig bementem a fürdőbe. Le akartam zuhanyozni. Lassan kibújtam a már több napos ruhákból és beléptem a fülkébe. Megengedve a vizet, nekem a megfelelőre állítottam. A forró vízcseppek megérintették a bőrömet, aminek következtében egy hosszú sóhaj hagyta el ajkaim. Olyan sok minden történt az elmúlt napokban. Főleg Harry és köztem. Úgy viselkedik velem, mintha a lakótársa lennék, nem néz rám undorodva, és nem bánt. Ez mind szép és jó, örülök is neki, csak azt nem értem, hogy hogy változott meg? Miért ilyen kedves velem? Miért nem bánt? Mégis, mi változott, ami miatt ilyen figyelmes lett?

Zavart gondolatokkal zártam el a vizet és léptem ki a fülkéből. Miután jól megszárítottam magam, felhúztam az alsómat, meg a nadrágomat. Harry felsőjét nem vettem vissza, mert ígyis-úgyis hozza a ruhadarabokat, szóval nem láttam értelmét. A pólóját a szennyeskosárra helyezve, kiléptem a fürdőből. Pont a bejárati ajtó előtt haladtam végig, mikor az hírtelen kinyílt és - mivel közel voltam hozzá - eltalált, ezzel pedig elvesztve az egyensúlyom estem a padlóra. Egy kéz megfogta a karomat, de a tulajdonosát is magammal rántottam - akaratom ellenére - így már ketten elterültünk a padlón. És ki volt a másik személy? Harry. Tökéletes! Épp rajtam fekszik, én pedig félmeztelenül alatta. Cseppet sem félreérthető! Mostmár bánom, hogy nem vettem fel azt a ,,hálóinget".