Csak Te Kellesz [Larry Stylinson]

14.

Az egész tegnapi nap szörnyű volt..Miután bejöttem a vendégszobába, egészen este 9-ig ki se tettem a lábam, majd Harry kihívott, hogy menjek enni. Tegnap kihagytam az ebédet - ez is a büntetéshez tartozott - ezért már nagyon vártam a vacsorámat. Beszélni szerettem volna Harryvel, de ő csak elém tette az ételt, és megmondta, hogy majd szedjek össze magam után. Ezzel a mondatával be is viharzott a szobájába.

Most meg reggel van és az ágyon ülök, közben pedig kifele nézek az ablakon. Elég rossz idő van kint. Egész éjjel zuhogott az eső és egyszer még fel is ébredtem egy erősebb dörgésre. Az emberek az esernyőjükkel járják London utcáit és úgy néz ki, mintha egy fekete szőnyeg lenne a földön, pár színes pöttyökkel.

Az ajtó lassan kezdett kinyílni, amire azonnal odakaptam a fejem.

-Gyere ki. - mondta Harry, majd eltűnt az ajtó sarkából.

Lassan felemelkedtem és kicsit félve közelítettem meg az ajtót. Meg kell beszéljük ezt. Muszáj bocsánatot kérjek. Szeretem őt. És pokoli volt nélküle aludni. De lehet, hogy ő nem így érez irántam. Ezt meg kell tudnom, mert ha nem viszonozza az érzéseimet, akkor nincs értelme abba belegondoljak, hogy lehet valami köztünk.

Elhagyva a vendégszobát a konyha felé mentem, ahol Harry ült egy széken, kezében egy bögre kávéval. Leültem a legközelebbi székre, kezemet az asztalra helyeztem és elkezdtem játszadozni az ujjaimmal.

Jó pár perc után, úgy döntöttem, megtöröm a csendet:

-Beszélnünk kell.

-Tudom. - felelte olyan nyugodt hangon, hogy kezdtem egy kicsit félni tőle.

-Harry..én nem akartam. Nem akartam tegnap veled összeveszni, csak..csak rosszul esik az, hogy nem bízol meg bennem. Rosszul esik az, hogy még mindig azt hiszed, hogy menekülni szeretnék. Tudom, nem volt szép dolog tőlem, de.. - elakadtam. Nem tudtam mit mondjak. Én tényleg sajnálom a tegnap történteket, de nemtom, hogy kérjek tőle bocsánatot.

Harry nem szólt semmit, csak hallgatta amiket mondtam. Beleivott a kávéjába, majd mikor szólásra akarta nyitni ajkait, én beléfacsartam a szót:

-Harry én szeretlek! Még nem mondtam neked, de így van. Belédszerettem! Nagyon sajnálom, amit tegnap csináltam. Nem akartalak megbántani. - ekkor éreztem, ahogy egy könnycsepp végigfolyik az arcomon. - Mondd, Harry. Te..Te szeretsz engem? Vagy csak ki akartál próbálni valami újat? Ha igen, akkor mondd meg, hogy ne képzeljek bele többet, csak kérlek..kérlek ne játsz az érzéseimmel.. - ekkor már éreztem, hogy zokogok. Erősen folytak a könnyeim, de nem bírtam abbahagyni. Féltem a választól. Féltem, hogy tényleg csak egy játékszer voltam.

Hallottam, ahogy Harry lassan felemelkedett, majd elém sétált és legugolt. Nem mertem rá nézni. Féltem. Féltem, hogy undorodni fog tőlem, amiért elmondtam neki, hogy érzek iránta.

Bal kezével az állam alá nyúlt, ezzel kényszerítve, hogy rá nézzek.

-Azt az estét nem hiába töltöttem veled. Igaz, új volt, de engem csak te érdekeltél. Örömet akartam szerezni neked. És most ilyet kérdezel? Hogy nem szeretlek? - sóhajtott. - Figyelj, Louis. Mikor ki kellett hívjam a mentőket, nagyon megijedtem. Féltem, hogy valami bajod van. Nem szeretném azt mégegyszer átérezni. - ekkor elhallgatott. Ledöbbenve néztem őt. Komolyan gondolja amiket mond? - Louis. Én szeretlek téged. Csak te kellesz! Senki más! Eszem ágában sincs a te érzéseiddel játszadozni! Az éjszaka is szörnyű volt nélküled. Egész éjjel csak rád tudtam gondolni..

Ennyi kellett. Magamhoz húztam és ajkaira tapadtam. Úgy szívtam őket, mintha egy kis vizet találtam volna a sivatagban. Éreztem, amint Harry hatalmas tenyerét a hátamra helyezi, én pedig a karjaimat a nyaka köré kulcsóltam. Olyan jó érzés volt újra megérinteni. Újra érezni őt.