Csak Te Kellesz [Larry Stylinson]

27.

Louis:

A Zaynes eset óta, nem láttuk őt, se én, se Harry. Lehet, hogy csak került minket, vagy csak nem futottunk vele össze, hiszen London eléggé nagy város. Ahhoz, hogy találkozz azzal a személlyel, akivel egyáltalán nem szeretnél, annak az esélye egy a százhoz. Mondjuk, lehet, hogy jobb is, ha nem futunk össze, mert lehet, hogy valami olyat mondana megint, aminek következtében Hazz tényleg megölné. És azt nem szeretném.

Mint minden áldott nap, most is hazafele tartok a munkából. Már hat óra is elmúlt és lassan kezd besötétedni. Holnap nem kell bejönnöm dolgozni, mert van valami szivárgás az épületben és mindenki szabadnapot kapott. A szabadnapomat pedig Harryvel fogom tölteni. Amióta kibékült a fiúkkal, újra boldognak és vidámnak látom. Ez a durva veszekedés köztük nagyon megérintette és meg is értem, hogy ennyire maga alatt volt. Hálás vagyok Liamnek, hogy akkor este átjöttek és megbeszélték ezt az egészet. Zayn viszont egyáltalán nem úgy tűnik, hogy békülni szeretne Harryvel, de úgy látom, hogy Hazzt ez egyáltalán nem érdekli. Tényleg ilyen rossz volt a kapcsolatuk, mikor együtt bandáztak? Akkor mégis miért állt ki folyton mellette? Újabb kérdések, amikre nem fogok választ kapni.

Ahogy a járdán sétáltam egy ismerős alak jött velem szembe. Megfigyelve az arcát, azonnal felismertem a régen veszélyes embert számomra, de mostmár nem félek tőle. Liam, ahogy észrevett nem reagált semmit, csak tovább sétált felém, zsebre dugott kezekkel.

-Louis. - biccentett felém, mikor elhaladt mellettem, mire köszönés képpen, szintén biccentettem.

-Liam! - szóltam utána hirtelen, mire megállt, majd felém fordult és minden figyelmét nekem szentelte.

-Hm?

-Csak..megszeretném köszönni, hogy aznap este átjöttetek Harryhez. - vakartam meg tarkómat. - Tudod..mondtam, hogy amióta összevesztetek, nagyon maga alatt volt, de most, hogy kibékültetek, újra boldognak látom, amit nektek köszönhetek. Féltem, ha nem lesztek újra barátok, akkor mi lesz Harryvel, de szerencsére, erre nem kell gondolnom. Szóval..csak...köszönöm..-köszöntem meg az egészet.

Ahogy befejeztem mondandómat, Liam kuncogni kezdett. Biztos, hogy hülyének néz, amiért megköszönöm ezt neki, de úgy éreztem, hogy muszáj volt. Mindenesetre, felkészülök arra, hogy jól kinevet, majd kigúnyol. Viszont egyáltalán nem ez történt, és amit mondott, eléggé meglepett.

-Nem kell megköszönnöd. - felelte kuncogva. - Én tartozom köszönettel.

-Mi? - néztem fel rá, mert eddig a cipőm orrát bámultam.

-Igazából, te vettél arra rá, hogy akkor este hozzátok menjek James-el. Ha nem olvastál volna be nekem aznap, akkor talán még most is haragban lennénk Harryvel. Nagyon dühös voltam rá, amiért hazudott nekünk és eltitkolta előlünk ezt az egészet. Bele se gondoltam, hogy Ő akkor mit érzett, hogy csak úgy elfordultunk tőle. A te lebaszásod miatt döntöttem úgy, hogy elmegyek hozzátok James-el. Szóval, én köszönöm. - mondta, mire akaratom ellenére is mosolyra húzódtak ajkaim. - És azt mondod, hogy most Harry boldog?

-Igen. - feleltem mosollyal az arcomon. - Sokkal nyugodtabb és nem folyton a rossz dolgokon jár az esze.

-Sajnálom, hogy Zaynt nem tudtam rávenni, hogy velünk jöjjön.

-Találkoztunk vele. - mondtam kicsit szomorúan, majd újra a cipőm orrát kezdtem figyelni.

-Mi? Mikor?

-Pár napja. A plázában futottunk össze..

-És? - kíváncsiskodott tovább Liam.

-Hát..ahogy észrevett minket, látszott rajta, hogy undorodik tőlünk. - magyaráztam. - És mikor elment mellettünk, beszólt nekünk, amit Harry nem hagyott annyiban.