Csak Te Kellesz [Larry Stylinson]

16.

Harry:

Miután megkaptam Simontól a címet, hogy hova is kell vigyem a pénzt, elgondolkodtam. Ha átadom neki a pénzt, akkor biztos nem fog elengedni, Louval az oldalamon. Ő nem ilyen. Biztos, hogyha megkapja a lóvét, akkor engem is elfognak az emberei - mert biztos, hogy nincs egyedül - és ki tudja, mit fognak velünk tenni. Talán meg is ölnek. Viszont, ha nem adom oda neki a pénzt, akkor is rosszul járok, mert az emberei azonnal elkapnának, ha megpróbálnám megmenteni Lout. Valamit ki kell találnom. Fogy az idő és lassan le fog járni az a 2 óra. Ki tudja, mit tettek Louval. El kell hoznom őt onnan minél hamarabb.

A nappali közepén jártam körbe-körbe és gondolkoztam. Mi a faszt csináljak? Ekkor eszembe jutott.

Azonnal a hálószobámba siettem és az ágyam alól kiszedtem azt a bizonyos dobozt, amit többé nem szerettem volna látni. De ha muszáj, hát muszáj. Kinyitottam és kiszedtem belőle az eszközt. Ok. Ez megvan. Már csak egy terv kell.

**********

Itt állok egy raktár bejárata előtt. Ezt a címet adta meg Simon. Remélem, hogy minden úgy fog történni, ahogy elterveztem.

Mély levegőt véve fogtam meg a bejárati ajtó kilincsét a szabad kezemmel. Másikba egy fekete táskát tartok. Lassan lenyomtam a kilincset. A hideg levegő azonnal megcsapott. Beljebb mentem és bal oldalra tekintve láttam meg Louist egy székhez kötve, mögötte három izmosabb férfi, előtte még kettő Simonnal együtt. Éppen térdelt Lou előtt és valamit a mellkasának nyomott. Amint észrevett, elrántotta a kezét majd megszólalt:

-Oh. Hát eljöttél...? - kérdezte, miközben felemelkedett.

-Azonnal lépj el tőle, hallod?! - förmedtem rá messziről.

-Nyugi! Nem csináltam semmit. Távolodok. Látod? - kérdezte, miközben kezdett felém közeledni, valamit pedig az emberének adott, amit eddig a kezében tartott.

-Arról volt szó, hogy nem bántjátok!

-Nem is. Csak..egy kicsit szórakoztunk. - mosolyodott el. - Elhoztad a pénzt? - kérdésére csak felemeltem a kezem, amelyben a táskát tartottam.

-Megesküszöl, hogyha átadom, akkor elengedsz minket? - kérdeztem.

-Begyszó! - jelentette ki, miközben jobb kezét a mellkasára helyezte, a másikat pedig a levegőbe emelte.

Tudtam, hogy hazudik. Nagyon is jól tudtam. De hát mit tehettem? Még nem kezdhettem bele. Még várnom kellett.

Óvatosan felé nyújtottam a fekete táskát, amit Simon el is vett. Egy gonosz mosollyal nézett rám, majd hallottam, ahogy három embere kezd megközelíteni. Tudtam, hogy átver.

Megfordult a másik két embere felé, akik mögötte álltak. Erre a pillanatra vártam. Jobb kezemet lassan az övemhez emeltem és próbáltam nem feltűnést okozni.

Simon a jobb oldali asztalhoz lépett, két embere mögötte, majd a táskát a bútorra helyezte.

-Ez meg mi a fasz?! - kérdezte dühösen, miután kinyitotta és kivett belőle egy darab újságot, de én ekkorra már kirántottam az övemből a fegyvert.

Azonnal bal oldalamra fordultam, ahol a három személy megszeppenve fogták fel, hogy mit tartok a kezemben és azonnal mind a háromnak a fejére céloztam, majd meghúztam a ravaszt. Hamar összerogytak a testek, majd újra Simon felé fordultam, ahol az emberei már előrántották fegyverüket, de már nem tudták használni őket. Két pontos célzással, őket is lelőttem és a főnökük két oldalán terültek el a betonon. Már Simonra céloztam, de abban a pillanatban legugolt egyik emberéhez, elvette tőle a fegyvert és Louisra szegezte. Ledermedtem.