𝚂𝚝𝚞𝚌𝚔 𝚆𝚒𝚝𝚑 𝚈𝚘𝚞 [𝚂𝚊𝚗 𝙵𝙵]

let you in

Jelen

- Anyám a kórházban van, apám pedig meghalt. Nem akartam hazamenni, egyedül lennék és egy idő után biztosan elszállna az agyam. A várost lezárják, ha lelépnék, nem tudnék visszajutni, ki tudja mennyi ideig. Szóval elkezdtem gondolkozni, hogy kihez forduljak, és bármelyik irányból közelítettem meg a témát, mindig nálad lyukadtam ki.

San idegesen forgatott a kezei között egy bögre forró teát, a haját már nagyjából megszárította egy törölközővel, és már nem is remegett, miután adtam neki egy takarót. Én azonban biztonságos távolságból, a kanapé másik végéből hallgattam élete történetét.

- Részvétem apukád miatt. - nyögtem ki végül. - És maradhatsz, ameddig szeretnél.

- Köszönöm. - mosolyodott el, és lenézett a kezeire. - Tényleg nagy dolog ez tőled.

- Miért lenne nagy dolog? Persze, hogy segítek, ha tudok. Hiszen barátok vagyunk.

San kitekintett az ablakon, aztán rám nézett, de éreztem, hogy amint kimondtam az utolsó szót, máris kínossá tettem a helyzetet.

- Egy darabig nem voltunk azok. - emlékeztetett. - Azt hittem, el fogsz küldeni.

- Nekem teljesen mindegy, hogy mi történt közöttünk a múltban. Mindketten továbbléptünk, és ez a lényeg. - zártam le a témát. - Kérsz még teát?

- Nem, köszönöm. Nagyon finom volt. Egyébként, hol van a családod?

- Elijah valószínűleg kihasznál minden percet a barátaival meg a barátnőjével, anyáék pedig minden bizonnyal vásárolnak. Lassan félő, hogy bezárnak a boltok is. - sóhajtottam fel, miközben elvettem a kiürült bögrét, és betettem a mosogatóba.

- Biztos vagy benne, hogy a szüleid nem fognak kidobni?

- Anyám bír téged. - vallottam be kelletlenül.

San elvigyorodott.

- Én is bírom anyukádat.

- Nos, minden barátomat bírja valamilyen szinten, így ez nem annyira meglepő.

- De valld be, hogy engem bír a legjobban.

- Csak egyszer találkoztatok, és először összekeverted Soo Han-nal. - emlékeztettem a kínos első találkozásukra.

- És még azt is viccesnek találta.

Visszaültem a kanapé szélére, de abban a pillanatban villámlott egyet, amitől ismét felugrottam. San visszafojtott nevetéssel nyugtázta a mutatványom.

- Megmutatom a szobád. - kerültem meg a kanapét, ha már úgyis talpon voltam. - Csak tartsd viszonylag tisztán, és ne nagyon nyúlkálj apa antik könyvgyűjteményéhez, mert az életed a tét.

- Viccelsz? Azt hittem a kanapé lesz a szobám. Ez már öt csillagos ellátásnak minősül.

- Ezt úgyis vissza fogod vonni, miután eltelik egy pár nap a csodálatos családom mellett.

Benyitottam a vendégszobába, ahol ezelőtt olvasni készültem. Valószínűleg tényleg ez volt a legszebb és legnyugodtabb szobánk. Az egyik falat egy óriási könyvespolc foglalta el, az ezzel szemközti fal előtt pedig lakkozott fa bútorok álltak, amikben tulajdonképpen nem tartottunk semmit, csak a dekoráció részét képezték. Kétszemélyes ágy állt a szoba közepén, mellette két éjjeliszekrénnyel, és még két polccal mindkét oldalon, amiken szintén könyvek sorakoztak. És persze vetettem egy pillantást az egyik sarokban elhelyezett ülőgarnitúrára, ami mellett egy letakart ketrec magasodott.