𝚂𝚝𝚞𝚌𝚔 𝚆𝚒𝚝𝚑 𝚈𝚘𝚞 [𝚂𝚊𝚗 𝙵𝙵]

memories

Jelen

A kettesben töltött hetünk első napján arra keltem, hogy először is, nem a saját ágyamban vagyok, hanem az erkélyen. A fejemet San vállára hajtottam, aki még mindig aludt. Másodszor pedig borzasztóan fájt a bal fülem. Miután rávettem magam, hogy megmozduljak, az is feltűnt, hogy a derekam is fáj. Igazán nem ártana hozzászoknom egy normális alvásrendhez.

Anyáék írtak egy üzenetet, hogy jelezzék, hol járnak, én pedig gyorsan visszaírtam, hogy nálunk minden rendben, aztán felrugdostam San-t, aki úgy tűnt, hogy az istenért sem akar felkelni.

- Kilenc óra van. - tájékoztattam, amikor végre kinyílt a szeme.

- Az erkélyen aludtunk? Menő. - jártatta körbe a tekintetét, majd az ég felé emelte az arcát. - Miért lett ilyen hideg?

- Örüljünk, hogy nem fagytunk meg. - feleltem drámaian. - Mi a mai program?

- Valami, amit még sosem csináltunk. - nyújtózott egyet, majd felállt, és elkezdett segíteni a befelé pakolásban. - Süthetnénk valamit. Amúgy hogy van a füled?

- Az egyik jól, de a másikkal a válladon aludtam.

- Megnézhetem?

- Csak óvatosan.

San azonnal letette a párnát, amit éppen a kezében tartott, és elsimított egy hajtincset a fülem mögé majd szakértő szemekkel kezdte csodálni a művét.

- Elaludtad, de szerintem nem lesz baj. - állította fel a diagnózist. - Lefertőtlenítjük, aztán süssünk tortát?

- Tortát? - nevettem ki. - Mit ünneplünk?

- Sosem sütöttem még tortát. - vonta meg a vállát. - Ráadásul, most, hogy jól belegondolok, ma egy éve voltunk az első igazi nagy bulinkon.

- A Csábítások Éjszakáján. - emlékeztem vissza. - Már majdnem elfelejtettem.

- Ja, én is. - túrt bele a hajába.

- Szóval, milyen tortát szeretnél sütni? - próbáltam elterelni a témát, miután leesett, hogy ez a helyzet kezd egy kicsit kínos lenni.

- Epreset. Vagy áfonyásat. Valami ilyesmit.

- Valamiért azt gondoltam, hogy valami egyszerűt fogsz választani, mondjuk csokitortát.

- Tudod, hogy nem szeretem az egyszerű dolgokat.

San tovább variált, miközben lesétáltunk a fürdőszobába, és segített fertőtleníteni a fülem, majd megnyitottunk egy receptkönyvet a neten, és mindketten a pulton támaszkodva kezdtük nézegetni a különböző opciókat. Ez abszolút az a szituáció volt, amiben régen gyakran elképzeltem magunkat. Ketten egy házban, egy csomó páros dolgot csinálunk, anélkül, hogy valamelyikük kihátrálna belőle. Már csak a boros pohár hiányzott a kezünkből, de amint ezt kigondoltam, San kimondta.

- Ihatnánk közben bort.

- Szó szerint egy másodperce gondoltam erre én is. - fordultam felé döbbenten.

- Akkor megkaptam a zöld utat. - állapította meg, és azzal a lendülettel le is vett két poharat a szekrény felső polcáról.

- Bor a kamrában. - igazítottam el, miközben rákattintottam egy kis méretű torta képére. - Mit szólnál egy málnás-fehércsokis tortához, ami nyolc szeletes?

- Tejcsokival jobb lenne. - jegyezte meg, majd félig töltötte vörösborral mindkét poharat, és felemelte az egyiket.

- Áll az alku. - nyúltam a másik pohár felé. - Akkor a tortánkra.