𝚂𝚝𝚞𝚌𝚔 𝚆𝚒𝚝𝚑 𝚈𝚘𝚞 [𝚂𝚊𝚗 𝙵𝙵]

star shopping

Jelen

A közös ebédünk aznap akkora veszekedésbe torkollott, amilyet még életemben nem láttam. Miután a szüleink meglátták Elijah arcát, természetesen nem hagyhatták szó nélkül, nem is beszélve arról, hogy a bátyám semmilyen magyarázattal nem állt elő. Azonban konkrétan lehetetlen lett volna értelmes módon kimagyarázni azt, hogy úgy néz ki, mint aki verekedésbe keveredett egy szamurájjal. Persze, ahhoz végig ragaszkodott hogy végig itthon volt, így pedig hálát adtam az istennek, hogy anyáék nem kérdeztek rá tegnap, hogy hol van. Ha azt hazudtam volna nekik, hogy itthon, és utána meglátják így, most miattam is csattant volna apa tenyere az asztalon.

San és én a vendég szobában ültünk a leveses tányérjaink társaságában, és időnként összerezzentünk, amikor egy hangosabb zaj jött a konyhából.

- Nem tudok elégszer bocsánatot kérni ezért. - tettem le a kanalam. - Tudom, hogy nem erre számítottál, amikor idejöttél, és tudom, hogy a normális családok nem mutatják ki a belső vitákat a vendégeik előtt, de remélem megérted, hogy mi ebből a szempontból nem vagyunk normális család, Elijah pedig másból nem ért... Meg igazából ebből sem, de ha anyáék azt hiszik, hogy igen, elkerülhetjük a nagyobb veszekedést.

- Jade. - nézett a szemembe San. - Hidd el, hogy nem foglak elítélni emiatt sem téged, sem a családodat. Még a bátyádat sem ítélem el. Volt már drogfüggő ismerősöm, pontosan tudom, hogy ez nem könnyű, főleg akkor, ha a szülőknek fogalmuk sincs róla. Bár bevallom, meglep, hogy még nem jöttek rá. Elég amatőr módon csinálja... Bocsi, ezt nem lett volna szabad így megfogalmaznom.

- Semmi baj, igazad van. - sóhajtottam fel. - Nem akarok ebben a szobában ülni órákon keresztül.

- Azzal van a bajod, hogy be vagyunk zárkózva ide, és gáz lenne kimenni, vagy azzal, hogy én is itt vagyok?

- Mi? - fordultam felé meglepetten. - San, ezen már túl vagyunk...

- Részben. - javított ki. - Mindketten tudjuk, hogy hosszú még az út addig, hogy tényleg túl legyünk rajta.

- Ha most nagyon pozitív akarnék lenni, azt mondanám, hogy ez a karantén pont jól jött nekünk. Talán ez a több ezredik esélyünk arra, hogy helyrehozzuk az egészet. Vagy végleg meggyűlöljük egymást, és végre kilépjünk egymás életéből.

- Persze, hogy még most is tudsz szarkasztikus lenni. - nevetett fel.

- Ha valaha is abbahagyom, kezdhetsz félni.

A beszélgetésünket két halk kopogás szakította félbe, amitől biztos vagyok benne, hogy mindkettőnknek meghűlt az ereiben a vér. A kopogás után pedig szinte azonnal kinyílt az ajtó, és anya dugta be a fejét rajta. Nem nyitotta ki jobban egy résnyinél, és az arcán egyértelműen stressz tükröződött. Mióta Elijah erre az útra lépett, nem tudtam nem észrevenni, hogy anyának egyre több ősz hajszála lett, nem is beszélve a homlokán keletkező ráncokról.

- Jade, beszélhetnénk?

Bólintottam, mire bezárta az ajtót, én pedig San-ra néztem. Legnagyobb meglepetésemre hirtelen megfogta a kezem, és biztatóan megszorította. Amikor kiléptem az előszobába, apának és Elijah-nak nyoma sem volt, a csend azonban már lassan jobban megrémített, mint a veszekedés és a csörömpölés hangja.

- Apáddal hoztunk egy nagyon fontos döntést. - kezdte anya, megtámaszkodva a konyhapulton. - A bátyádat az unokatestvéredékhez fogjuk küldeni. Tudod, hogy Will nagybácsi milyen szigorúan nevelte a gyerekeit, és azt hiszem, mi nem tudunk ilyen neveltetést biztosítani neki, pedig nagy szüksége lenne rá.