Másfél évvel ezelőtt
- Úristen. - ugrottam hátra. - Te meg mit keresel itt? Kopogtál egyáltalán?
- Ne haragudj. - fordult el azonnal az ajtóm felé Yeosang. - Ebben a pillanatban jöttem be.
- Csak egy perc. - léptem vissza a fürdőszobába, miután felkaptam az ágyamra dobott ruháimat, majd bezártam magam mögött az ajtót, és gyorsan átöltöztem.
Annyira meg voltam lepve, hogy nem is fogtam fel igazán, de tényleg az előbb látott egy szál törölközőben. Amikor már vállalható ruhában kiléptem a fürdőből, még mindig az ajtó felé fordulva várakozott, zsebre dugott kézzel.
- Szóval... Miért jöttél? - hívtam fel magamra a figyelmét, mire végre felém fordult, és alig láthatóan végig is mért.
- Nem jöttél, úgyhogy gondoltam, megnézem, hogy akarsz-e...
- Éppen hozzátok készültem. - magyarázkodtam.
A helyzet kezdett iszonyú kínos lenni. Nem csak amiatt, ami az előbb történt, hanem azért is, mert igazából alig ismertük egymást. Láttam rajta, hogy neki is kellemetlen ez az egész, de az én arcom biztosan pirosabb volt.
- Változott egy kicsit a terv, eredetileg valami nyugisat terveztünk, de a fiúk bulizni akarnak menni. - folytatta. - Csatlakozol?
- Öhm.
- Jó lesz. Persze, ha nem akarsz, azt is megértem, de örülnénk, ha jönnél.
- Benne vagyok. - bólintottam. - De akkor valamivel több időre lesz szükségem elkészülni.
- Gyere át, ha kész vagy. - mosolygott rám, majd sietősen távozott.
Még bámultam a csukott ajtót egy pár másodpercig, aztán nekiláttam ruhát választani. Agyban még össze sem raktam, hogy San is biztosan ott lesz, mégis igyekeztem megkeresni a lehető legjobb outfit-et. Hosszas válogatás után megállapodtam egy térd fölött erő fekete szoknyán és egy piros haspólón, aztán előkotortam a fekete choker-t, amit hónapokkal ezelőtt vettem, de még sosem hordtam sehova. Már csak valami sminket kellett varázsolni az arcomra, de nem terveztem túlbonyolítani a dolgot. Sejtettem, hogy úgyis hamar el fog kenődni, legrosszabb esetben pedig még holnap reggel is rajtam lesz. Az egyetlen extra lépés, ami most különbözött az átlagos sminkemtől egy kis fekete csillag lett, amit nagy erőfeszítések árán sikerült a bal szemem alá rajzolni matt fekete szemhéjtussal.
Kicsit idegesen kopogtam be a fiúk szobájába, de azonnal visszajött az önbizalmam, ahogy Seonghwa ajtót nyitott nekem, és egy halvány mosollyal jelezte, hogy tetszik neki, amit ma estére kreáltam. A többiek is elismerően fordultak felém, amikor leültem a kanapéra, de csalódottan állapítottam meg, hogy San nincs a helyiségben. Valószínűleg nem ártana, ha nem tőle tenném függővé a boldogságom.
- Most egy lánynak sem lesz esélye a klubban miattad. - jegyezte meg Yeosang, miközben mellém csúszott.
- Azért hátha Seonghwa még tud majd sikert aratni. - tette hozzá Mingi, a következő pillanatban pedig Jongho-nak ki kellett vennie a távirányítót Seonghwa kezéből, nehogy hozzá vágja.
- Hova megyünk egészen pontosan? - érdeklődtem, figyelmen kívül hagyva a körülöttem folyó dolgokat.
- Egy olyan helyre, ahol még biztosan nem voltál. - foglalt helyet a másik oldalamon Hongjoong. - Van néhány barátom, akik már debütáltak, és ők szoktak segíteni nekünk. Be tudnak juttatni bármilyen buliba, még a legtitkosabbakba is. Ma a Mimózába megyünk.
YOU ARE READING
𝚂𝚝𝚞𝚌𝚔 𝚆𝚒𝚝𝚑 𝚈𝚘𝚞 [𝚂𝚊𝚗 𝙵𝙵]
Fanfiction❝A szívem kihagyott egy ütemet erre a szóra. Olyan nehéz volt felidéznem azt a napot, különösen miatta, hogy teljesen elnyomtam az emlékeim között, megígértem magamnak, hogy soha többé nem gondolok rá. És most megtörtént még egyszer. - Nem kellett v...