𝚂𝚝𝚞𝚌𝚔 𝚆𝚒𝚝𝚑 𝚈𝚘𝚞 [𝚂𝚊𝚗 𝙵𝙵]

perfectly imperfect

2 évvel ezelőtt

Jong Hyuk türelmetlenül fetrengett a fotelban, miközben én halálos nyugalommal sminkeltem, már legalább egy órája.

- Utoljára mondom, Jade. Ez nem egy kiöltözős buli. Felesleges Kylie Jennert csinálnod magadból.

- De mi van, ha ezen a bulin találkozok életem szerelmével? Nem akarok rossz első benyomást tenni.

- Ne aggódj, majd az alkohol megteszi helyetted. - veregette meg a vállamat kedvesen.

- Nem fogok sokat inni. - nevettem ki. - Valahogy haza kell sétálnom, és nem szeretnék egy árokban ébredni.

- Vagy valami idegen srác ágyában. - kiabált ki a szobájából Soo Han.

Ekkor még csak egy pár hete laktunk együtt, és annyira izgalmasnak találtuk, hogy egyetlen buliba sem tettük ki a lábunkat egymás nélkül. Most azonban más volt a helyzet, hiszen neki tanulnia kellett, nekem meg el kellett terelnem a figyelmem az elmúlt két hónap összes stresszéről. Miután szakított velem a barátom, és tulajdonképpen ezzel ki is dobott két évet az ablakon, azt hittem, sosem fogom megtalálni a helyem. A gólyatáborba is épphogy csak el tudtam rángatni magam, de utólag iszonyat hálás voltam a tudatalattimnak ezért. Jong Hyuk néha máris az idegeimre ment, de kezdtem úgy érezni, hogy igazi barátra leltem benne.

- Gyere már! - kiabált rám, amikor visszafordultam még egyszer az ajtóból, hogy biztosra menjek az outfit-em kapcsán.

- Jó, jó. Csak mondd meg, hogy jól nézek-e ki. - fordultam felé kérdőn.

- Jól nézel ki. Mindig jól nézel ki. Indulás. - nyitotta ki a bejárati ajtót.

- Jó éjszakát! - kiáltottam be utoljára.

- Nektek meg jó szórakozást, és vigyázzatok egymásra! - jött Soo Han hangja a szobából.

- Úgy lesz.

Jong Hyuk láthatóan megkönnyebbült, hogy végre kiértünk a lakásból, és kettesével szedte a lépcsőfokokat lefelé menet. Én a magam tempójában sétáltam utána, miközben a telefonom folyamatosan rezgett a zsebemben, de kényszerítettem magam, hogy ne nyomkodjam állandóan. A volt barátom többek között emiatt is sokszor rendezett jelenetet. Anya, meg a költözésem miatt kialakult idegessége pedig még várhattak. Mióta nem laktam otthon, valamiért különösen figyelmessé vált, és minden lépésemről részletes beszámolókat várt, mégpedig azon nyomban. Sőt, ha lehet, még azelőtt, hogy egyáltalán történne bármi is.

Az alig kivilágított utcán sétálgattunk, közben meggyújtottunk egy-egy szál cigit, és értelmetlen témákról beszélgettünk. Még nem igazán voltak közös emlékeink, de csak idő kérdése volt, hogy mikor lesznek, tekintettel arra, hogy minden létező szabad percet egymás társaságában töltöttünk. Megálltunk egy kis boltnál, ami teljesen kihaltnak bizonyult, és vettünk egy nagy üveg olcsó vodkát, amihez a szervezetem abszolút nem volt még hozzászokva, majd folytattuk az utat. Igen, az egyetemen íratlan szabálynak számít, hogy a hallgatóknak hetente egyszer el kell menniük bulizni.Muszáj. Illetve, úgysem vágyunk semmi másra, csak arra, hogy egy-egy nehéz nap végén beüljünk valamelyik kocsmába a barátainkkal, és eligyuk az összes bánatunkat. Persze, ezt a szokást el kell majd hagynunk egy idő után. Én azonban még csak ekkor kezdtem belejönni a független életbe, és készen álltam mindenféle hülyeséget megcsinálni, amibe belerángatnak.

A buli helyszínét nem tudtam pontosan, de már messziről éreztem, hogy dübörög a talaj a talpam alatt, ahogy közeledtünk. Egyre több ember jött velünk szembe, és minél közelebb voltunk, annál részegebbnek tűntek. Maga a hely egy óriási sátor volt, vagy talán több is. Odabentről hangosan szólt éppen valami remix, a fények pedig utat törtek maguknak a sátor illesztésein át az éjszakába. Olyan volt, mint egy hatalmas diszkógömb. Jong Hyuk-kal leültünk az egyik közeli padra,és  törökülésbe helyezve magam szembe fordultam vele. Hamar elfogyott a vodka, kísérő nélkül, ami közel sem volt jó ötlet, de természetesen totál elfelejtettünk venni mellé még valamit. Meghaltam volna egy korty kóláért, amit persze nem lehetett csak úgy szerezni, és minden buliban méregdrága szórakozásnak számított bármit is venni. Jong Hyuk csodálatos ötlete egy méretes pohárnyi sör volt, amit meglepően olcsón lehetett itt szerezni, és mivel azt gondoltam, hogy ha már a vodkánál gyengébb, tökéletes lesz, le is húztam a felét, aztán odanyújtottam neki a maradékot. Majd elvegyültünk a tömegben.