𝚂𝚝𝚞𝚌𝚔 𝚆𝚒𝚝𝚑 𝚈𝚘𝚞 [𝚂𝚊𝚗 𝙵𝙵]

lies

Másfél évvel ezelőtt

Az ilyenkor szokásos másnaposság már reggel nyolc óra tizenhét perckor kopogtatott az ajtómon. Miután komoly erőfeszítések árán kimásztam az ágyamból, az első utam a mosdóba vezetett, ahol magamra zárva az ajtót, beköltöztem a vécé elé. Nem voltam erre kifejezetten büszke, de gyakran elvetettem a sulykot, amikor az alkoholtoleranciám került szóba, ez az este pedig a tökéletes példa volt erre. Azt sem tudtam, mikor, és hogyan keveredtem haza, de őszintén szólva, nem is érdekelt. Nem aludtam túl sokat, a szemem alatti karikák legalábbis erről tanúskodtak. Inni viszont eleget sikerült, sőt, még bőven túl sokat is, legalábbis a szörnyű állapotom alapján így éreztem.

Fél tíz múlt négy perccel, amikor végre eljutottam odáig, hogy egy hosszú zuhany után átöltözzek. Lemaradtam a táncpróbámról, és egy kicsit aggódtam amiatt, hogy mit fogok ezért kapni. Talán nem kellett volna azonnal bulizni mennem, amint betettem a lábam a KQ épületébe, de ekkor már késő bánat volt. Egy zsák szemétnek éreztem magam, ahogy elsétáltam a személyzet tagjai mellett a kezemben a bögrémmel. Mindenki frissnek nézett ki, vagy fáradtnak egy próba után, de az én külsőm egy teljesen más szinten állt. Csak a kávéautomatáig akartam eljutni anélkül, hogy összefutnék a fiúkkal, de egy éles kanyar után hirtelen szembe jött velem Yunho.

- Jó reggelt! - intett rám mosolyogva. - Hogy aludtál?

- Jól. - öltöttem magamra a legszebb mosolyomat, reménykedve abban, hogy meggyőzőnek bizonyulok.

- Hála istennek. - fújta ki magát. - Egy kicsit aggódtam miattad, miután hazakísértelek. Nem igazán tudtál egyenes vonalban sétálni.

Legszívesebben felpofoztam volna magam, ahogy ezt meghallottam. Persze, hogy nem egyedül jöttem haza, hogy is gondolhattam. Sikerült beégetnem magam Yunho előtt, mielőtt még úgy igazán megismertük volna egymást.

- Ó. Köszi, hogy elkísértél. - mosolyogtam tovább, mintha eddig is tudtam volna, hogy ez történt.

- Nincs mit megköszönnöd. - legyintett. - És nem gáz. Én is mentem már haza mindenhonnan félhalott állapotban. Még vicces is voltál.

- Tényleg? Akkor szerencséd volt, mert általában idegesítő vagyok.

Yunho extrém aranyos volt, ahhoz képest, hogy a részeg énemről kellett gondoskodnia, amit a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnék. Viszont igyekeztem lerázni, hogy minél gyorsabban a kávémhoz juthassak. Miután visszatértem a gőzölgő italommal a szobámba, észrevettem, hogy a telefonom üzenetet jelez.

Kényelmesen leültem elkortyolgatni a kávémat, mielőtt egyáltalán megnéztem volna. Úgy gondoltam, ráér még néhány percig, de aztán őrült módjára kezdtek szállingózni az értesítések. Ez már egy kissé gyanús volt számomra, így letettem a bögrémet az éjjeliszekrényemre, és feloldottam a telefonomat. Jong Hyuk, Soo Han és San is bombázott üzenetekkel, azt sem tudtam, melyiket nyissam meg először. Végül Jong Hyuk-ot választottam.

"Omg mit művelsz? Mi történt tegnap este?"

Kissé összezavarodottan nyitottam meg Soo Han üzenetét.

"Jade?? Mit csináltál tegnap este? Az egész sztorit hallanom kell!"

Már majdnem visszaírtam, hogy mi a fenéről beszél, amikor eszembe jutott, hogy San üzenete még vár rám. Amikor megnyitottam azt is, észrevettem, hogy teljesen más, mint az előző kettő.