Jelen
Egy egész palack víz a kupakja nélkül, egy fél üveg vörösbor szintén a kupakja nélkül, és egy üres pohár az éjjeli szekrényen. Egy fekete póló, egy fél pár cipő, egy telefontöltő és egy dezodor a földön. Ez vett körbe, amikor másnap reggel nagy nehezen kinyitottam a szemem. Valószínűleg a napfény ébresztett fel, ugyanis a redőnyt elfelejtettük lehúzni. San póló nélkül aludt mellettem, de muszáj volt kibújnom a karja alól, mert egyszerűen egy perccel sem bírtam tovább ülni ebben a rendetlenségben. Az sem ébresztette fel, amikor elkezdtem pakolni körülötte, minden bizonnyal alaposan kiütötte magát az éjszaka. Mondjuk ezt már akkor is megállapítottam, amikor hajnali négykor befejeztük a beszélgetést Soo Han-nal, és elvonultunk aludni, San pedig elterülve az ágyon észre sem vette, hogy befekszem mellé.
A többiek még javában aludtak, legalábbis ezt állapítottam meg a nagy csend alapján, meg abból, hogy Wooyoung félig a kanapén, félig a földön feküdt, és egyenletesen lélegzett. Óvatosan elsétáltam mellette, nehogy én keltsem fel, és már éppen kopogni készültem az egyik ajtón, amikor Soo Han kinyitotta.
- Telepátia. - mondta köszönés helyett. - Hogy aludtál?
- Azt hiszem, hogy jól. Te?
- Nem aludtam. - felelte, majd minden különösebb magyarázat nélkül kilépett a szobából, és bezárta maga mögött az ajtót. - De a többiek úgy látom, még nincsenek fent.
- Aha. Hozunk egy kávét?
- Nem is vagy másnapos?
- Miért lennék? Alig ittam. - néztem rá értetlenül.
- Hajnali négyig boroztunk. - emlékeztetett.
- Hozzá vagyok szokva.
Elindultunk az automata felé, ami már a szokásos napi rutinom részét képezte, közben pedig elmeséltem neki a találkozásomat Yeosang-gal a stúdióban, amit előző este sikeresen eltitkoltam előle. Soo Han végighallgatott anélkül, hogy beleszólt volna, nagyrészt csak bólogatott. Aztán amikor a végére értem, megköszörülte a torkát.
- Ez így egy kicsit problémás.
- Tudom. Legjobb barátok, és én állok közéjük.
- Nem, nem csak az. Hanem az is, hogy ennyire rosszul érint ez téged.
- Tudom. - mondtam megint. - Ez a hátránya annak, ha ennyire sokat törődsz az emberekkel.
- Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy San gyerekes, és Jong Hyuk szerint nem illettek össze igazán? - kérdezte, miközben jégkockákat engedett a papírpohárba. - Visszavonom, azt hiszem, a karantén alatt valahogy sikerült működésbe hoznotok ezt az egészet kettőtök között.
- Én még mindig kételkedek egy kicsit. - visszakoztam, nekidöntve a vállam az automata melletti falnak. - Tegnap este San ki akart mondani valamit, de nem hagytam neki. Azt hittem, azt akarja mondani, hogy szeret, és nem szerettem volna, ha ezt részegen teszi meg. De mi van, ha nem is ezt akarta mondani?
- Ne bonyolítsd már feleslegesen. - forgatta a szemét, miközben kivette az elkészült jegeskávéját, én pedig a helyére tettem a saját poharam. - Mit mondott előtte?
- Egy csomó aranyos dolgot. - idéztem fel az este történteket. - De San-ról van szó. Sosem lehet tudni.
- Csak hagyd megtörténni. Sodródj az árral. Meg a többi motivációs baromság, amit ilyenkor mondani szoktak. - magyarázta.
- Azt mondta, ma elmondja. De szerintem el fogja felejteni.
- Ha szerelmet akart vallani neked, azt nem fogja elfelejteni.
YOU ARE READING
𝚂𝚝𝚞𝚌𝚔 𝚆𝚒𝚝𝚑 𝚈𝚘𝚞 [𝚂𝚊𝚗 𝙵𝙵]
Fanfiction❝A szívem kihagyott egy ütemet erre a szóra. Olyan nehéz volt felidéznem azt a napot, különösen miatta, hogy teljesen elnyomtam az emlékeim között, megígértem magamnak, hogy soha többé nem gondolok rá. És most megtörtént még egyszer. - Nem kellett v...