𝚂𝚝𝚞𝚌𝚔 𝚆𝚒𝚝𝚑 𝚈𝚘𝚞 [𝚂𝚊𝚗 𝙵𝙵]

love song

2 évvel ezelőtt

Alex és én az első találkozásunkat követően folyamatosan együtt voltunk. Megvárt az órám után, váratlanul megjelent a kapunk előtt egy szál virággal, minden buliból ragaszkodott hozzá, hogy ő kísérjen haza, és kezdtem úgy érezni, hogy valami komoly alakul közöttünk. Remek társaság volt, egy idő után bemutattam Soo Han-nak is, aki azonnal szimpatizálni kezdett vele. És aztán minden alkalommal velünk jött, ahányszor csak kitettük valahova a lábunkat. Úgy éreztem, hogy tényleg fontos vagyok neki, és ő is napról napra egyre fontosabb lett számomra. Kezdtem beleszeretni, habár ezt még saját magamnak sem vallottam be. Csak úgy gondoltam, hogy nagyon tetszik, és szeretek vele lenni. A barátaim azonban tisztán átlátták a helyzetet.

Pontosan egy hónapja ismertük egymást, amikor egyik nap meghívtam a szakestre, amit az egyetem főépületében rendeztek. Azóta nem voltam ebben az épületben semmilyen nagyobb összejövetelen, mióta a gólyabál olyan szörnyen sikerült, és amikor megláttam a nagy tömeget, ismét elfogott az ismerős érzés. San egyáltalán nem tartotta a kapcsolatot velem, a többiekkel azonban igen. Jong Hyuk-kal rendszeresen töltött időt, de velem sosem akart találkozni, és először ez nagyon fájt, de később rájöttem, hogy neki és nekem is így a legjobb. Nekem remekül haladtak a dolgaim Alex-szel, ő pedig bulizhatott, és próbálhatta túltenni magát a volt barátnőjén. Ahogy telt az idő, már egészen el is felejtettem, milyen érzés volt megölelni, mintha egy pár lettünk volna, akik szakítottak.

És az egymás kerülése egészen jól is ment, eddig a bizonyos szakestig. Miután órákon keresztül fejvesztve rohangáltunk Soo Han-nal különböző üzletekben, sikerült vennem egy térdig erő, karcsúsított derekú, világoslila ruhát, és hozzá illő magassarkú cipőt, ami tökéletes volt az alkalomra. Sem a hajamat, sem a sminkemet nem gondoltam túl, igyekeztem minél jobban visszafogni magam, ami már alapjában véve is elég nagy változás volt. Ijesztő módon pár hónap alatt egy teljesen új ember lettem, és ekkor még nem tudtam, hogy egy darabig ez így is fog menni. Új félév, új átváltozás.

Amikor megláttam a nagy tömeget, hátrafordultam Soo Han-hoz, aki Jong Hyuk párjaként belekarolt, és mindent tudó arccal nézett vissza rám. Mindketten éreztük, hogy ezen az estén valami szörnyen fog elsülni, és a rossz érzésünket azonnal néhány pohár pezsgőbe terveztük fojtani. Aztán az a meglepetés ért, hogy az elismert, komoly tanáraink és professzoraink fele már a sárga földig itta magát. Mivel ez nem volt mindennapi látvány, közösen megegyeztünk hogy ezúttal nem ütjük ki magunkat, hanem gyönyörködünk ebben a kivételes látványban.

Jong Hyuk és Alex azonban nem csatlakozott hozzánk, és amikor végre leléptek inni a bárpulthoz, Soo Han közelebb húzódott hozzám.

- Alex annyira aranyos. - mondta, mint már sokszor ezelőtt. - Nem hiszem, hogy még mindig nem vagytok hivatalosan együtt.

- Még ha nem is mondtuk ki, szerintem együtt vagyunk. Mármint, azt hiszem, ez már egyértelmű.

- Annyira örülök nektek. Bárcsak nekem is szerencsém lenne, és találnék valami normális pasit, de itt mindenki idióta. - forgatta a szemét.

- Kivéve azt a dögös fiatal tanárt. - emlékeztettem Lee professzorra, akiről fejfájdítóan sokat áradozott.

- Igen, de ő az én hatáskörömön kívülre esik. - szomorkodott tovább.

- Részegen is? - pillantottam át a válla fölött.

- Úgy még talán belefér. Hangsúly a talán szón.