𝚂𝚝𝚞𝚌𝚔 𝚆𝚒𝚝𝚑 𝚈𝚘𝚞 [𝚂𝚊𝚗 𝙵𝙵]

kq fellaz

Másfél évvel ezelőtt

A KQ Entertainment épülete szinte ragyogott, ahogy a reggeli első napsugarak megcsillantak rajta. Valószínűleg még életemben nem keltem olyan korán, mint most, de el kellett érnem a taxit, és meg kellett szabadulnom Soo Han-tól, aki velem egyszerre kelt, majd alig akart elengedni. Készen álltam arra, hogy nagy nehezen egyensúlyozzak az egyetem, a tánc és a barátaim között.

Amikor beléptem a hatalmas ajtón, a személyzet néhány tagjával találtam szemben magam, akik furcsán méregettek. Nem éreztem magam túlságosan vártnak, sem elfogadottnak, de arra gondoltam, hogy idővel megtalálom itt a helyem. Egy gyors irodalátogatás, és egy kis papírmunka után már úton is voltam az első emeletre. Éppen annyi időm volt, hogy lepakoljam a cuccaimat, aztán sietnem kellett a táncterembe, hogy találkozzak egy pár koreográfussal. Csakhogy az épület belülről még nagyobbnak tűnt, mint kívülről, és a rengeteg táncterem között egyszerűen eltévedtem. Egy darabig azt hiszem egész jól nyomtam el magamban az idegességet, de miután már a harmadik téves terembe nyitottam be, kezdtem kiakadni. Hirtelen megkérdőjeleztem, hogy jó ötlet volt-e ez az egész, és úgy éreztem, hogy talán simán csak haza kéne mennem. De a szobámban sietősen az ágyra dobott két köteg papír miatt ez már nem ment volna ilyen egyszerűen.

Végül egy gyakornok lány, akinek színes haja, és fekete szájmaszkja volt, eljuttatott a teremhez, de ott megint magamra maradtam. Egyedül álldogáltam a sarokban, miközben a többi táncos beszélgetett. Ők már jól ismerték egymást, én pedig nem mertem csak úgy odacsapódni valahova. Természetesen senki sem jött oda hozzám, de hamarosan belépett a terembe három férfi, és köszöntöttek minket. Szétosztották a heti programot a lányok között, amíg teljesen egyedül nem maradtam.

- Jade Kim. - olvasta fel a nevem az egyikük, aki ekkor vettem észre, hogy sokkal alacsonyabb, mint a másik kettő, minden bizonnyal fiatalabb is, és nem a személyzet tagja, hanem egy gyakornok.

A nevem hallatára odasétáltam hozzá, de még lépkedni is nehezemre esett. Szerencsére ebből ő semmit sem vett észre, mert rezzenéstelen arccal nyújtotta át nekem a papírt amire kis betűkkel egy hétre szóló napirendet nyomtattak. Legszívesebben megkérdeztem volna, hogy én miért kaptam mást, mint a többi lány, de a srác már meg is előzött.

- Ez az első napod, igaz? - kérdezte, majd folytattam, miután bólintottam. - Te még egyenlőre külön fogsz dolgozni, idővel csatlakozhatsz hozzájuk.

A másik két férfi elkezdett részletesebb magyarázatot adni a dolgokról, de nagyrészt minden megtalálható volt a papíron, így az agyam automatikusan filterezni kezdtem a felém áramló információkat. Erre a képességre még egy iszonyat unalmas órán tettem szert, ami ráadásul reggel nyolckor kezdődött, ezért félig még aludtam rajta. Alig tudtam levenni a szemem a fiatal srácról, annyira különlegesen nézett ki, bár nem igazán tudtam volna megmondani, hogy mit látok benne. Ugyanolyan barna szeme és barna haja volt, mint itt mindenkinek, de a füle tele volt piercingekkel, és laza melegítő helyett szűk nadrágot viselt, meg egy erősen kigombolt inget. Az ujjain sok gyűrűt hordott, de meglepően kis keze volt. Illetve a magasságához megfelelő, csak az egész ember nem volt túl nagy.

Miután vége lett a konzultációnak, mehettem a dolgomra egy ideig, így megköszöntem a segítséget, és jobb híján visszamentem a szobámba. Elkezdtem bepakolni a szekrényekbe a ruháimat, habár közben folyamatosan rázott a hideg a gondolattól, hogy tényleg belevágtam ebbe, és legszívesebben minden cuccomat a bőröndben hagytam volna, mintha csak nyaralni jöttem volna néhány napra. Minden kezdet nehéz, de mindig is borzasztóan reagáltam a változásra, még akkor is, ha pozitív volt, így a pakolás felénél leültem az ágyra, és becsukott szemmel próbáltam arra koncentrálni, hogy ne remegjen annyira a bal kezem. A nagyszüleim halála váltott ki először ilyen reakciót bennem, és egészen tizenhét éves koromig a legkisebb stressz is ezt eredményezte. Már megtanultam kezelni, de voltak helyzetek, amikor még mindig nehezen ment, ez pedig most pont egy ilyen helyzet volt.