Jelen
A harmadik szülők nélküli napot azzal kezdtem, hogy épphogy kinyitottam a szemem, azonnal Hestia gyönyörű kis fejével találtam szembe magam. Valamikor az éjszaka folyamán jöhetett be a szobámba, aminek véletlenül nyitva felejtettem az ajtaját, és nem csak felmászott mellém, de alig egy pár centire az arcomtól aludt el. Most pedig szinte telepatikus módon, egyszerre ébredtünk fel, de neki egy kicsit tovább tartott összeszednie magát. Nagyokat ásított, és még nyújtózkodott is, mintha kölyök lenne. Hálát adtam az istennek, amiért tegnap megfürdettük, mert ha ez nem történt volna meg, most igazán mérges lettem volna rá. Nem igazán volt kedvem felkelni így, legszívesebben az ágyamban maradtam volna egész nap, de amint ez megfordult a fejemben, odalentről dobhártyaszaggató zajok szűrődtek fel. Mély levegőt véve ültem fel, Hestia pedig azonnal magához tért, és ugatva rohant le a lépcsőn Néhány fokot zuhanva tett meg a hangok alapján. Gyorsan magamra kaptam valami elfogadható ruhát, aztán lesétáltam az emeletről.
A vendégszobába érve San-t az ágy szélén ülve találtam, éppen a szemét dörzsölgette. Hestia hangosan ugatott a madarakra, akik még hangosabban rikácsoltak vissza. Ezúttal azonban majdnem fél tíz volt, tehát legalább nem az éjszaka közepén kezdtek rá erre.
- Fogalmam sincs, mi a fene bajuk lehet. - magyarázkodtam, miközben a ketrechez léptem, a hangzavar pedig azonnal elcsitult.
- Féltékenyek a kutyára. - felelte San álmos hangon.
- Kizárt dolog.
- Miért? A papagájok intelligens állatok. Észrevették, hogy van egy új tagja a családnak, és elhanyagolva érzik magukat.
- És én mit csináljak ezzel?
- Engedjük ki őket. Csak egy kicsit. - nézett rám már-már kérlelően.
- Nem, San, Phoenix még meg tud ülni, de Quinn abszolút nem képes rá. - néztem az említett madárra. - Nem akarok kergetőzni vele. Sem kikészíteni Hestiát.
- Akkor csak itt, a szobában. Aztán bezárjuk az ajtót.
- Jó, legyen. - forgattam a szemem, mert úgy tűnt, nagyon elszánt ezzel kapcsolatban. - Menj, intézem. Téged úgysem bírnak.
- Dehogynem. Már egészen összebarátkoztunk. - mondta lelkesen, majd ledobta magáról a takarót, amibe eddig teljesen be volt csavarva.
Nem akartam tudatosan ránézni, főleg a tegnapi után, de egyszerűen odavonzotta a tekintetem, hogy alsógatyában aludt. Ő persze nem zavartatta magát, a pólóját is ledobta, és így kezdett másik ruha után nézni a szekrényben.
- Kezdesz egy kicsit túlságosan is elkényelmesedni. - jegyeztem meg, de elengedte a füle mellett.
- Oké, kiviszem a kutyát. - mondta végül, majd fel is kapta Hestiát, aki éppen a szőnyeget próbálta megrágni, és becsukódott mögöttük az ajtó.
Kinyitottam a kalitka ajtaját, és a papagájok először meglepetten néztek rám, de egy tapodtat sem mozdultak. Phoenix volt az első, aki közelebb jött hozzám, így ki tudtam venni, és lerakni a komód tetejére, majd jött utána Quinn is, akinek hirtelen megeredt a nyelve, és folyamatos károgásba kezdett. Amikor realizálták, hogy szabadok lehetnek, repkedni kezdtek a szobában, és ezután már nem is foglalkoztak velem. Gyorsan megetettem és megitattam őket, majd én is elhagytam a szobát, és hagytam őket szórakozni. San Hestiával az ölében feküdt a kanapén, és annyira el voltak foglalva egymással, hogy már azt hittem, észre sem vettek. Leguggoltam a földre melléjük, és onnan néztem őket. San mindig is imádta a kutyákat, ezért nem volt meglepő számomra, hogy Hestiába is azonnal szerelmes lett.
YOU ARE READING
𝚂𝚝𝚞𝚌𝚔 𝚆𝚒𝚝𝚑 𝚈𝚘𝚞 [𝚂𝚊𝚗 𝙵𝙵]
Fanfiction❝A szívem kihagyott egy ütemet erre a szóra. Olyan nehéz volt felidéznem azt a napot, különösen miatta, hogy teljesen elnyomtam az emlékeim között, megígértem magamnak, hogy soha többé nem gondolok rá. És most megtörtént még egyszer. - Nem kellett v...