|~𝑨𝒍𝒑𝒉𝒂𝒔~|-Vkook-BEFEJEZETT-

🌕Tizedik 🌕

JUNGKOOK SZEMSZÖG:

Fújtatva rontottam ki az udvarra, ahol az a mocsok is volt.
Volt pofája azt mondani, hogy ő hozta vissza Tae-t.

-Te aljas gerinctelen korcs-löktem el teljes erőmből ahogy oda èrtem.

-Jungkook-fogott visszàbb Jackson, àm most ez se hatott meg.

-Hogy volt merszed azt mondani Tae-nek hogy te hosztad vissza?!

-Ugyan Jungkook, semmit se változtatott volna,ha megtudja hogy te hoztad. Igyis-ugyis vissza kapom.

A mèreg egyre jobban kezdett elönteni.
Mèg azok után, hogy rám küldte azt a csitrit, mèg a dicsőségemet is learatja.

-Nem èrtem hogy mièrt nem tèged talàltak meg az alfàk. -morogtam, teljesen mint valami vadállat
-Esküszöm, itt egy helybe szedlek darabjaidra

-Ugyan Jungkook. Te se gondoltad hogy majd fèlni fogok tőled.

Felkelt majd leporolva ruhàit velem szembe àllt.

-Úgyis megfogom dugni Taehyung-ot, ha tetszik ha nem. Utàl tèged.
Láttad reggel hogy bújt hozzàm.
Az èn kis omegàm.

Itt szakadt el az a bizonyos cèrna.
Minden emberibb tulajdonságomat fèrre dobva rontottam rà, s húztam be neki, minek hatásàra újra a földön kötött ki.
Az orràból azonnal folyni kezdett a vèr.
Szemei jègkèkek lettek, majd hirtelen felugorva akart megütni. De egy bèta, semmi egy Alfához kèpest.
Könnyű szerrel vèdtem ki, majd húztam èn be neki ismèt.

-Azt hiszed, csak mert Alfa vagy, bàrmit megtehetsz... Rosszul hiszed.
Taehyung úgyis utàl. Ezen nem tudsz változtatni.

-Nem tudsz te semmit. -morogtam.

-De azt tudom hogy utàl.
Láttad volna a fejèt, amikor elmondtam hogy èn hoztam vissza.

-Ami egy kurva nagy hazugsàg.

-Úgy ahogy te az vagy.
Taehyung sose lesz a tied... Max ha kèmyszeríted, amit belőled ki is nèzek.

Bum...

Ráülve derekára húztam be neki, majd mèf egyszer, ès mèg egyszer.. Addig amíg teljesen vèr nem borította az arcát.
Forró fejű Alfa vagyok, ez köz tudott tèny.
De egyszer se borultam ki ennyire, hogy Jackson kellett hogy leàllítson.

-Jungkook mostmár eleget kapott. -ràntott le róla.

-Nem, ez mèg kevès. Szèdszedem. Jackson engedj el!

-Nem! Jungkook megijeszted az embereket.

Lihegve pattantam fel, s nèztem körbe.
Az emberek ijedten nèztek rám, ami vissza hozott az emberek közè.
Remegő ajkakkal tèptem ki magam Jackson kezèből, s indultam el be.
Le kell higgadnom... S csak egy valami segíthet.
Èpp hogy gondoltam rá, Taehyung àllt elöttem, aggódo szemekkel vizslatva.
Semmi előre jelzès nèlkül fogtam kezère, s húztam be az èn szobàmba.
Becsuktam az ajtót, majd rànèztem.

-Engem is meg fogsz verni? -kèrdezett rá olyan ártatlanul, hogy azt hittem össze esek.
Közelebb lèptem, mire összerezzent.
Lehet elcsesztem... S elijesztettem.
De most kell. Nagyon.

Így kezèhez nyúlva huztam magamhoz, majd nyakába bújva öleltem át.

Igaza volt annak a 4 fèregnek, tènyleg vanillin illata van.
Ami az omegákra jellemző..... De Taehyung alfa... Nem?

-Nyugodj meg-szólalt meg halkan. S ennyi kellett, hogy minden mèreg kiszáljon belőlem.

To be continued