|~𝑨𝒍𝒑𝒉𝒂𝒔~|-Vkook-BEFEJEZETT-

🌕Ötvennegyedik🌕

Másnap reggel,még a többiek elött jóval keltünk fel a picikkel. Minho és Seungmin már nagy szemekkel néztek rám,miközbe a babatjüket csináltam. Mind a ketten hatalmas szemekkel néztek rám ,s szerintem tudták,hogy valami nincs rendbe.  Megcsinálva kis kajcsiukat huppantam le melléjük,s kezdtem el el agyalni,így az egész tegnapi napon. 

Lehetetlen számomra,hogy Bogumnak bármi köze is lenne Kook családjának a halálához,de mégis.Minden ellene van. A pillantásai amikkel Jiyát illeti,plusz arról a furcsa auráról  nem is beszélve amit akkor érzek ,ha bogum és kook egyszerre vannak ott. 

-Te nem alszol,vagyis ti-jött be Miyeon álmosan. Oda sétált ,s egy egy puszit nyomott a fiúk homlokára. 

-Éhesek lettek,plusz én se tudtam aludni már-mosolyogtam rá. Lehuppant a mellettem lévő székre ,s úgy figyelte a piciket. 

-Bogum nem jó ember Tae-szólalt meg,végül Minho pofijár simogatva.-Amint Kook felkel,beszélnetek kell.Nem értem hogy az a majom miért hazudott a családja haláláról. 

-Azt én se. De akkor ezek szerint te tudod mi történt ugye?

-Ebbe a házba mindenki tudja Tae. Ez a Jeon falka legnagyobb tragédiája.Viszont,sok dolgot kell majd még elinténi tae

-Mit?-néztem furán rá,míg ő csak vigyorgott Seungminékra

-Az eksüvő-pillantott felém majd felkelt-Vissza megyek még Jackson fel nem kel,te pedig nézd meg az uradat. 

Miyeon távozása után,a kis hercegeim újra nekem ,és a cumisüvegjeiknek szentelék a figyelmüket. 

-El is felejtettem az esküvőt,pedig én megyek hozzá apához-mosolyogtam rájuk. Minho felkcagott,míg Seungmin csak nagy  arany csillogó szemekkel figyelt. 

-Az biztos,nem adlak másnak-szólalt meg párom ,becsoszogva az ajtón. Jiya egyből gügyögésbe kezdett ,s addig csinálta,míg mellénk nem értek,s Kook oda nem adta. . Aott egy puszit,majd a fiúkhoz kezdett beszélni,én pedig Jiyának csináltam tejet,hisz tegnap semmit se evett. 

Még most is csodálva nézm őket. Kook ahogy játszik velük,nyuszi mosollyal,a kicsik pedig csak nevetve nézik apjukat. 

Jiyával  a kezembe ültem vissza,s fejemet párom vállára döntöttem. Fogalmam sincs mennyi ideig lehettünk kint,de mire oda jutottunk,hogy felkelünk,a picik már aludtak. 

Kooknak oda adtam Jiyát,mig én felvettem a fiúkat és így vonoltunk be a kis stobába,ahol eddig voltunk a fiukkal. Azonnal elfeküdt,egy fájdalmas elfolytott nyögéssel,s karjával szemét kezdte el takargatni. Leraktam a fiúkat,s felmászva mellé,bújtam nyakához ,vállára adva puszikat.

-Tudom mire gondolsz-motyogta hallkan.-Azért nem mondam el,hogy mi volt a családommal,mert akkor gyengének tünnék a szemedbe. Plusz fájt volna róla beszélnem. 

-Kook,te volnál az utolsó,akit gyengének hinnék. Figyelj,tudom ,hogy nem könnyü erről beszélni,és nem is várom el,hogy minden eggyes kis részletet azonnal elmondj ,hisz pár honapja van ez. De nem értem,hogy miért nem mondtad azt,hogy nem szeretnél erről beszélni?-motyogtam ugyan olyan halkan vissza,s közbe kezeimmel oldalán lévő kötést simogattam. -Kook,a szerelmem vagy . 

-Tae,nem tudod mi volt,nem ismertél még akkor ,nem tudhatod,hogy ha elmondom,mit gondolnál rólam. Gyáva voltam akkor,pedig meg tudtam volna őket menteni. 

-Jungkook-vettem el kezét arca elől,így kénytelen volt rám nézni.-Ismétlem magam.Nem volna olyan ,hogy én gyávának gondoljalak téged. Tényleg nem tudom mi volt akkor,hogy miért volt az,de ha elmondod.....

-Taehyung....szeretlek-emelte fel fejét,s tapadt ajkaimra. Meglepett  ez a hirtelen támadása,de szívesen viszonoztam ajkai  táncát. Valami nagyon rossz dolog történhetett akkor,ha így reagál. Az ajkai remegteg,ugy ahogy az egész lénye. Végül kis puszikat adva számra engedett el,s nézett úgy a szemeimbe. -Elmondom,ha megígéred,hogy velem maradsz örökre. 

-ez nem elég bizonyíték-emeltem fel kezemet,amelyik a gyűrű virított. 

-Tae,most komolyan,ígérd meg-emelte fel kis ujját,mibe azonnal akasztottam is az enyémet,s egy puszival pecsételtem meg igéretemet. -Ugye ....emlékszel,hogy azt mondtam,hogy tizenöt voltam a hugom halálakor. Az a része igaz volt, és az is hogy vita volt,de nem köztem és a szüleim közt. Bogum akkoriba nagyon az apám kedvence volt,így ahogy a nagybáttya is,én voltam a gyáva kisgyerek,ami igaz is volt. Aznap itt vacsoráztak,mi játszottunk a hugommal,mikor odajöttek ők. Akkor még nem tudtam felfogni hogy mi történt ,csak akkor tudatosult bennem,mikor megtették.  Bogum nagy báttya,egy kis benzint locsolt rám,és a hugomra,majd szórakozni keztdek a gyufával. A gyufa megyújtódótt ,és ránk esett. A hugom azonnal meggyulladt,és a házba szaladt,ami pár másodperc alatt ,lángokba tört ki. Bogum és a nagybáttya azonnal elszaladtak,ott hagyva engem,teljes sokkba. Hallottam anyáék kiabálását,ahogy engem hívnak,a házból,de mire megtudtam volna szólalni....a házból csak  a fa ropogása hallatszott ki. A sokk miatt teljesen elfelejtettem,hogy bogum volt az a kisfiu,de a nyagbáttya arca mindig is ott lebegett a fejembe. De csak akkor esett le ,hogy ki ő ,mikor Yoongi elmesélte,hogy ő volt az aki rájuk támadt. A nagybáttya erősebb lett mint hittem,mi őpedig csak pár bétával mentünk,akik erősebbnek bizonyultak nálunk. Vagyis csak nállam. Yoongit lefogatta. 

Teljesen elképzelhetetlen volt,ogy az az ember,akivel konkréttan felnőttem,egy család haláláért felelős ,ráadásul az a csalás Jungkooké volt. 

-Annyira sajnálom Kook,mostmár értem Yoongi méert mondta ,hogy vissza hoztam az életedbe ,őt. 

-Tae,ne aggódj. Yoongival elintézzük,és kész.

-Ugya ahogy most is?Neked teljesen elmentek otthonról,még ezek után újra nekik mennél. Most hagyd rám ,rendbe,én biztos tudok hatni rá Kook.

-Felejsd el -tiltakozott egyből.-Yoongi az nem mondta hogy miket mondott ?

-Nem. 

-Ch....tipik. Bogum magának akar Tae. Szerinted miért figyelt úgy ,mikor Jiyával ott voltunk veled?Mert féltékeny. 

-Jungkook,ha ez igaz,akkor tudok vele beszélni,udok rá hatni. 

-Max akkor ha én és a többiek ott vagyunk. -morogta morcosan.

-Kook,rendben,de hagyd rám. Most egy pár napig biztos nem lesz semmi,addig gyógyultok,és majd kiterveljük mi legyen. -feküdtem hátamra,így  most Jungkookon volt a sor higy bújjon mint egy cica. 

-Szeretlek Jeon Taehyung. 

-Én is téged,de még nem vagyok Jeon. 

-Még,de amint lemegy ez az egész,első lesz ,hogy elveszlek. 

-Benne vagyok.-puszilgattam meg.

Készülj bogum.