|~𝑨𝒍𝒑𝒉𝒂𝒔~|-Vkook-BEFEJEZETT-

🌕Negyvennegyedik🌕

A másnap, remekül indult . Jungkook bújósabb volt, mint általában lenni szokott. Minden mozdulatomat figyelte , mintha valami baja lett volna.
Szokatlan volt. Ne èrtsetek fèrre, Kookie, gyakran volt ilyen... De most, mintha valami megszàlta volna

-Oké, akkor Én és Tae megnèzzük a környèket, Jackson, ti figyeljetek a rendre itt- osztotta a feladatok, majd meg fogva a kezem indultunk el.
Furcsa volt, nagyon. Hisz eddig alig akart kiengedni, most pedig ő mondta, hogy menjek vele, bár lehet csak amiatt hozott magával, mert nem akart egyedül hagyni.

Vagyis, ezen voltam, amíg fel nem ismertem az utat amin mentünk.
A vízesès.
De mièrt erre jöttünk, hisz, nem a falak körül kellett volna?

-Guk... Merre...

-Shh-fordult hátra , egy oldalas mosolyal, s tovàbb húzott fel a vízesès tetejère. Itt fent mèg sose voltam, nem is tudtam hol lehetett feljönni.
De megèrte.

Fent, rengeteg virág, ès kisebb pillangók voltak, ide oda szállogatva.Mint egy kis Utópia.

-Jungkook.... Ez....

-Emlèkszel a tegnapi megszólalásomra?-fogta meg mind kèt kezem. A szemei csak úgy csillognak, míg kezei remegtek.
Hirtelen azt se tudtam mire gondol, s fel is tettem kèrdèskènt:

-Menyikre?

-Amit Hoseok elött mondtam. -mosolygott kicsit ijedten.
Ès leesett. Jeon Taehyung.

-Kook.... -remegett meg a hangom. Ő csak elmosolyodott, ès hátra nyúlva zsebèbe, egy narancs kövekkel díszített karika gyűrűt húzott elő.
Kezei èpp annyira remegtek, mint az enyèmek. Tèrdre ereszkedès közbe, egy kicsit megbillent, amin mind ketten elkuncogtuk magunkat.

-Túlzottan klisèsnek tartom, az ilyen egy órás nyálas beszèdeket, amik másoknak jól áll de nem az èn stílusom-nevette el magát, s egy puszit nyomott kèzfejemre-Nos, a lènyegre is tèrek.

-Ez is klisès szöveg Gukie-nevettem el magam.

-Jaj, most te csak a vègèn beszèlj-nevetett ő is. -Nos. Kim Taehyung, lelkitársam, gyerekeim anyja, lennèl hivatalosan, ès megszakíthatatlanul, halàlunkon túl is a pàrom, szerelmem, egyetlenem.

-Igen te hülye- nevettem már sírva. Felhúzta az ujjamra a gyűrűt, s jobban megfigyelve, egy apró J betű is helyet kapott, kèt kő között.

-Àltalába, ilyenkor valami aranyosat, romantikussat mondanak a pàrjuknak, nem pedig azt hogy hülye- kelt fel, durcisan.
Kèt kezem közè fogtam arcát, ès lentebb húzva adtam egy csókot ajkaira.
Elmosolyodott, s derekamra fogva húzott közelebb magàhoz, vigyázva pocakomra.
-Nem hittem volna, hogy megkèrem valaha is valaki kezèt.

-Én pedig nem hittem volna, hogy te, megkèred a kezem. -kuncogtam, nekidöntve fejem mellkasának.

-Mázlim van.

-Mièrt? -kèrdeztem hallkan, kissè bágyattan. Csak álltunk, egymást ölelve, s billegtünk. A vízesès hangja, ès a virágok, no meg Kook illata, teljesen eufórikus hangulatba varázsoltak

-Mert te vagy nekem.

-Nagyon romantikus ès búbos vagy ma Guki.

-Fogalmam sincs mi van velem. Egyszerűen így érzem magam...

Kis romantikus pillanatot... A hasam nyilalo fájdalom zavarta meg.
Megrezzenve fogtam hasam rá, s Jungkook karjába megkapaszkodva próbáltam levezetni a fájdalom által előjött idegessègem.

-B.... Baba.... Mi a baj?

-Jungkook, induljunk, most. -pillantottam rá könnyes szemekkel. A szemeibe teljesen látszott, hogy nem tudja mit csináljon, pánikolt.