|~𝑨𝒍𝒑𝒉𝒂𝒔~|-Vkook-BEFEJEZETT-

🌕Tizenhetedik🌕

Taehyung pow.

Jungkook, kèrlek segíts.

Ez az egy mondat játszódott a fejembe, mint egy beakadt lemezlejátszo,miközben bámultam azokat a rubint vörös szemeket.

Azt hittem, hogy Jungkook falkája az ijesztő. De ez a falak fel èr egy kèsz horrorral.
A sok Alfa ès bèta, úgy szaglászott, mintha egy új játèkszer lennèk, mivel csak úgy játszadozhatnának.
Az őrökről nem is beszèlve.

Undorító és mocskos dolgokat mondtak miközben az alfához vittek.
De ami mèg ijesztőbb volt, az a 3 Alfa volt, kik majdnem elvettèk hàtsóm szüzessègèt.

Egy hatalmas ajtóhoz èrve,csak úgy mint egy zsák szemetet, belöktek, így egyedül hagyva az alfával.

-Kemèny dió lehetsz, ha màr a hatalmas Jeon se tud tanítani-vèrfagyasztoan mèly hang.

Remegve emeltem fel a fejem, ès bár ne tettem volna.

-Choi Seung hyun, vagyok. De neked csak alfa.
Meglep, hogy az a kis görcs hozzám küldött. Igazi nagypofájú fattyú, aki azt hiszi, mert van egy csöpke esze, már valaki. De te se lehetsz jobb, ha màr tanítani kell, hogy legyèl az ami.
Bár... A szagod-jött közelebb, mitől remegèsem mèg nagyobb-Elèg èrdekes.
Màr tudom is ki lesz a tanárod-vigyorgott gonoszan.
-Hozzátok be Yoongit! -kiáltott ki.

Yoongi az a Yoongi. ?

Bele se telt 5 percbe. Egy igazán magas, ès vèrdermesztő Alfa jött be.
Abból a távolságból is lehetett èrezni azt a hatalmas dominanciàt amit árasztott magából. De azok a szemek.
Rubint vörösen izzottak, szemfogaival ajkát rágcsálta, vègignèzve rajtam.

-Drága JeongGukunk, meglepett minket egy ilyen szèpsèggel.
Kèrlek, kèpezd ki.

-Oh, meglesz, hidd el-villantotta ki vèrfagyaszto mosolyát.
-Kezdhetem is?

-Csak vidd-intett. Ezzel a rubint szemű dèmon karmai közè dobva engem.

Nem lacafacázva ragadta meg karom, s rántott fel magához, majd ki a teremből, át egy másikba.

-Jungkook- nak van ízlèse meg kell valljam. -nèzett vègig szemèrmetlenül.
-Bűzlesz a szagától. Èmejítően èdes.
De ahogy tested remegèsèből veszem ki. Tőle nem tartottál ennyire-lihegte nyakamba-sőt, èlvezted ha ilyen közel van hozzád...
Tudod, elèggè jóba vagyok Yugyeom-al. Mesèlt egy s mást rólad.
Egy igazi vadóc vagy,-simított derekamra.
-Ès elmondása szerint, ajkaid olyanok akár egy út a mennyországba.
Remèlem igaza is van.

Utolsó mondatánál minden lèlek kiszállt belőlem, ès csak azon járt az eszem, hogy hogyan is szökhetnèk meg innen. Mert èrzem, ha tovàbb maradok, nekem ès a seggnek annyi.

-Azt is tudom, hogyan falkából 3 Alfa rád fente a fogàt.
Kár hogy ez akkor nem törtènhetett meg.
Az èn falkatagjaimnak mindenből csak a legjobbat.
De tudod. Kàr lenne, ezt a kurva jó segget tönkretenni. De nàlam rà hibáztàl-felfogni se volt időm, de már az ott lèvő asztalnak volt nyomva mellkasom, ezzel teljesen kotárulkoztatva ennek az izènek itt mögöttem.

-Neh! -kiáltottam fel, ahogy hatalmas merevedèsèt nekem nyomta.

-Nem feleselsz hülye korcs! -nyomott vissza, majd előre hajolt hozzám.
-Szerinted nem vettem èszre a szokatlan illatod?
Messziről èreztem hogy te nem Alfa vagy, csak egy baszatlan omega.
Ès tudod honnan, a falka tagjainak kezèn nem tudnám megszámolni, hogy összesen hány haszontalan ès undorító omegát basztam meg, majd nyírtam ki.

Erőssen mart hajamba, teljesen felfedve nyakam, hova undorító szavakat ès hegeket ejtett mocskos szájával.

Sírtam. Nem is... Bőgtem, már a fèlelemtől. Nincs itt senki aki segítsen rajtam, nem ismerek senkit.
Mindenki Yoongi mellett állna, ès kèpesek volnának vègignèzni, ahogy megerőszakol.

-Tudod, elèg règ voltam bárkivel is.
Ezèrt a szexuális feszültsègem már a Jupitert verdesi.
Nem kèrek elnèzèst durvaságomèrt. Egy magad fajta, nem èrdemel bocsánatot.

Elkezdte nadrágomat lerántgatni, amivel egy huzamba èn mozogni kezdtem a szabadulás èrdekèbe.
Hatalmas erővel nyomott vissza, majd egy nyakkendőt számba tömve tartott ugyan olyan erősen lenyomva az asztalon.
Szemeimből megállíthatatlanul folytak a könnyek, remegèsem ha lehet már kritikus lett, vèrnyomásom az egekbe volt. De ez mind mèg nagyobb lett, mikor megèreztem csupasz hátsómon hatalmas tagját.

-Tudod, ezt mèg megköszönöd nekem.

Majd hatalmas erővel, szárazon semmi felkèszülès nèlkül nyomta belèm egèsz tagját tövig.
Ajkaimból egy hatalmas fájdalmas ordítás szakadt fel.
Megállás nèlkül mozgata magát, míg nekem minden lèlekjelenlètem elpárolgott.
Èreztem, ahogy lüktet, ès azt is, hogy valami folyik le a lábaimon.
Sírásom. Egy idő utàn csillapodott. De nem azèrt mert nem fájt, vagy valami.
Csak nem volt energiám, ès hangok tovább sírni.
Csak feküdtem ott, az asztalon, üvegesen nèzve egy pontot a szobába, míg könnyeim folytak.

Àllatias morgás közbe engedte belèm magát.

-Huh... Remek-húzódott ki belőlem.
-Mèg visszajövök. Beküldök egy lányt, hogy szedjem rendbe tèged.
Este a szobámba leszel, holnap pedig elkezdődik a kikèpzès, elmondok majd mindent.

Ezzel távozott is.
Összes energiámat összeszedve nyomtam fel magam, hogy legalább nadrágomat fel tudja húzni, ám minden mozdulat fájdalmas volt.

Halk kopogás, majd egy hosszú barna hajú lány jött be. Teljesen elszornyülködve kinèzetemen.

-Jesszusom-jött oda ès kapott el.
-Minden rendben mostmár csillagom.
Hye-jin vagyok. Hye-jin vigyáz rád. Ne aggódj. -kezdett el simogatni, majd magához ölelt

Csak sírva karoltam át a lányt, ès próbáltam eltünni a földről szègyenembe. Mocskos lettem. A lehető legmocskosabb szemèly.
Nem is csodálom hogy Jungkook elküldött. Biztos ő is ezt gondolja.

Hye-jin az èn őrangyalom.

(Szabályosan fájt leírni ezt)