|~𝑨𝒍𝒑𝒉𝒂𝒔~|-Vkook-BEFEJEZETT-

🌕Huszonkettedik🌕

Jackson pov:

Semmit se èrtettem mi van velük .
Egyszer oda meg vissza vannak egymásèrt, aztán szidják egymást.

Jungkook-ot kicsike kora óta ismerem, sose volt olyen, mint abba a pàrnapba ami a családi vita után volt.
Taehyung-rol pedig elèggè nehezen hiszem el hogy hazudna ilyenbe.

-Taehyung, tudnánk beszèlni? -nyitottam be.
Az ágyon ült, maga elè nèzve.

-Persze, gyere.

-Figyelj-lèptem be, becsukva magam után az ajtót oda sètáltam hozzá, ès leültem mellè. -Lehet egy kèrdèsem?

-Ha nem Jungkook-al kapcsolatos...

-Pedig vele.
Figyelj Tae. Jungkook a legjobb barátom, és hiszed, vagy sem. Nem volt annyira boldog és gyerekes abba a pàrnapba, amikor elvoltatok ketten, az egèsz èletèbe.
Tènyleg komolyan gondoltad hogy nem èrzel semmit se iránta?

-Én.... Nem gondoltam komolyan amikor mondtam... Annyira.... Nem is tudom.

-Tudom, hogy egy fasz volt, amièrt elküldött, de szerelmes belèd, akàrmemnyire nem akarod elhinni. És nagyon féltékeny típus..

-De ez akkor se ok, hogy elküldjön. -motyogta ujjait piszkálva.

-Elmesèlek valamit-ültem fel törökülèsbe-Azt hiszem öt ève volt, amikor Jungkook-al átmentünk egy másik falkához.
Volt ott egy lány, Lina. Jungkook azonnal szerelmes lett bele, a lány elsőnek aranyos volt, sokat beszèlt vele.... De egyszer, mikor Jungkook ment volna hozzá...

-Gondolom mással volt.

-Igen. Yoongival. Akkoriban Jungkook ès Yoongi elválaszthatatlanok voltak, de az eset után, Jungkook mind kettőjüket meggyűlölte, és azzal jött haza hogy a szerelem megbaszhatja magát.
De aztán megjöttèl te.
Beszèlj vele kèrlek.

-Az én felem nem látod át.
Éreztem és érzek is valamit. De puszta fèltèkenysègből elküldeni, rossz húzás volt.
Yoongi.... Ő... Pedig...

-Tudom mi volt-fogtam meg arcàt.
-Yoongi sose volt ilyen. Jimin Omega, mint te, ès Yoongival nem jól vannak mostanság. A tegnapi miatt pedig nem lett jobb semmi.
Yoongi a szèltől is óvta Jimint, elhiheted nekem.

-De.... Elvette az ártatlanságom, Jackson...

-Tudom, Taehyung, és annyira sajnálom hogy nem akadályoztam meg Jungkookot.

-Ehhez semmi közöd Jackson...

-De van, mert tudtam hogy el akar küldeni, mégse állitottam meg.
Sajnálom.

-Ugyan... Figyelj.
Nagyon bele tiportam?

-Láttam sírni, szóval lehet

-Vissza akartam vágni. De... Semmi.

-Taehyung, Jungkook jó ember, mègha nem is ezt mutatja mindig.

-Miért érzem hogy össze akarsz vele bonorálni? -mosolyodott el.

-Mert jól érzed. Taehyung, mind kettőtök oda van a másikèrt, mègis csak bántjátok egymást.

-És nem èpp ezèrt kène távol maradnunk egymástól?

-Nem. Pont emiatt kellene összejönnötök.
Beszèlj vele Tae, kérlek.

-Majd meglátom .

-Köszönöm-öleltem meg, de összerezzent.
-Ne haragudj Tae.

-Ugyan.

°~Másnap ~°

Jungkook pov

Semmi èletkedvel indultam el ki az udvarra.
Jackson mondta hogy Taehyung már kint van. Amit furcsáltam, hisz még reggeli se volt.

Taehyung ott ült az egyik padon, körmèt rágva.

-Mi az? -kèrdeztem ugyan azon a semleges hamgomon .
Felkapta fejèt, majd fel is állt.

-Jungkook....

-JeongGuk vagyok.

Szava egyből elállt, s nagy szemekkel nèzett rám.
Megmondtam Jackson-nak, visszaáll minden, és elfelejtsük ezt az egèsszet.

-Ju.... Én csak... Ahj-csapta le maga mellè kezeit, s engem a szívinfarktus felè kergetve lèpett közelebb s egy puszit adott a számra.

Összezavarodtam, kurvára

(Senkit se tèvesszen meg ez a vèg)