|~𝑨𝒍𝒑𝒉𝒂𝒔~|-Vkook-BEFEJEZETT-

🌕Harmincnyolcadik🌕

Két héttel később .

Az elmúlt időbe,Jungkook ha lehet mégjobban bújósabb lett,de nem csak a babák miatt. Hallottam,a minp,ahogy apámmal beszélt a falkanélküliekről,hogy egyre közelebb merészkednek ide. Apám pedig ráparancsolt Jungkookra ,hogy egyedül ne merjen hagyni.

Szokatlan ,hogy az apám,ennyire féltő lett velem szembe,és az is,hogy minden nap jönnek.Aminek persze örülök...csak hát ha egy olyan pillanatba jönnek,az tudja egy kicsit idegesíteni az embert. De vissza térve a túlóvásra. Nem nagyon jött össze nekik,hisz akkor most nem a falka falai mellett mászkálnék.  Túl jó idő volt ahhoz,hogy bent a házba rohadjak,így kijöttem. Nem jártam még sokat a falak mellett,de nagyon szép virágok voltak sorba ott. Épp ezért kezdtem el szedni egy csokrot. Mondhatjátok,hogy mennyire lányos lettem. De ez van,és a Nayunal lefolytatott csevej után ,megtudtam,hogy az omegák ,inkább lányosabb alkatúak,feminebbek,és ez a terhesség alatt,jobban kijön.

Kis szedegetésem közbe,egy kis masnis baba repült nekem,ami nem kicsit hozta rám a szívbajt. Gyorsan kiegyenesedtem,és egy aprócska  kislány állt elöttem. Haja két copfba volt felfogva,és nagy hatalmas sárgásas szemekkel nézett rám.

-Ez a tiéd ,ugye?-guggoltam le,felényújtva a babát. A kicsi lányka elmosolyodott ,és egy aprót bólintva lépett közelebb.

-Chaeyoung vagyok-mosolygott kicsi kezét nyújtva.

-Én Taehyung,nagyon örülök-ráztam vele kezet mosolyogva. 

-Nagyon hasonlítasz a nővéremre.-fogta meg arcom,és úgy nézett rám.-Neki is ilyen szép arca van,és a szemetek is ugyan olyan.-nem tudtam mit válaszoljak vissza. 

-Hát,,,uhm köszönöm. De te,eltévedtél vagy...-keltem fel,megfogva apró mancsát.De ahogy felálltam,egy erős lökés,és a földön voltam.

-Chae ,hányszor mondtam hogy ne gyere ide?-fordult a kicsi felé-Mégegyszer hozzá ne merj ér-kezdte el a lány,de megállt a mondatába,s nagy szemekkel nézett rám.

-Taehyung!-szaladt oda Jungkook és Jennie. Jennie a lányt hátrébb lökte tőlem,míg Jungkook leguggolt hozzám.

-Kicsim  minden oké,nem ütötted meg magad?-kezdett egyből aggodalmaskodni.-Te szuka-kelt fel,és indult volna a lány felé,de a pici kislány beállt elé.

-Ha hozzá érsz,megharaplak.

Jungkook meglepetten nézett a kislányra ,majd fel a másikra,és rám.

-Mi folyik itt?-jelent meg anya és apa is. Anya felsegített,míg apa Jungkook mellé állt.

-vidd be Taehyungot,most!-szólt hátra apa.  Valami fura hallatszott ki a hangjából,de nem tudtam hova tenni. Anya felsegített,majd Jennie-t is hívva,elindultunk be. 

A lány,olyan volt mint én.

-Jennie,kérlek szólj az orvosnak,hogy jöjjön és nézze meg Taehyungot.

-Nem kell,jól vagyok.

-De hisz,ellöktek. Bármi lehetett a babákkal.

-Anya....nem löktek el,el estem.-ültem le a kanapéra.

-Maradj itt vele. -szólt Jennie-re ,aki bólintva ült le mellém,és kezdte el a hasamat vizsgálni.

-Jennie...ugye nem bolondultam meg?-fogtam meg kezét,amivel a hasam simogatta. Nos igen,már kerekedek kifelé.

-Nem tudom Tae....a lány....

-Hogy volt ennyi eszed hogy ilyenkor mész ki,vagy hogy egyáltalán ki mész?-rontott be Jungkook. A hangjába tisztán hallani lehetett hogy ideges.