|~𝑨𝒍𝒑𝒉𝒂𝒔~|-Vkook-BEFEJEZETT-

🌕Harminchetedik🌕

Hatalmas ideggel ültem Jungkook ölébe,teljesen lefagyva. A szüleim megtudták....én erre nem állok még készen.

-Kicsim ,nyugi.

-Hogy nyugodjak meg Jungkook?!?!-keltem ki az öléből-Az apám,akinek mindig is csak egy szálka voltam a szemébe,megtudta hogy terhes vagyok.Mit fog szerinted csinálni? Megölelget vagy ,mi?-az idegesség teljesen elöntött,a gyomrom görcsbe volt,és pot ezeknek a kombója miatt jött ki belőlem az a kis tea is ,amit Hyejin nehezen de megitatott velem.

-Hé-kelt fel,és megölelt.-az én falkámnál vagy,itt semmi hatalma sincs  ,nem eshet bajod.

-De mi lesz ha kitagad?-öleltem vissza ,hatalmasat nyelve.

-Akkor véglegesen is itt maradsz. Ne aggódj emiatt baba.

-Megpróbálok.

-Jungkook...itt vannak-jött be Jackson. Kibújtam Kook öleléséből,és a csap felé hajolva próbáltam kiadni a semmit,a gyomromból.

-Kicsim,igyál ,menj ,öltözz át.Én fogadom őket.-simított derekamra,majd elkísért a szobához. Adott egy apró csókot ,és ment is. Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem,és már mentem is a nappaliba,ahol ott ült anya,Jisoo ,és apám.

-Taehyung!-ugrott fel Jisoo,és hozzám szaladva ölelt meg.  Azonnal felkaptam picike testét,és magamhoz szorítottam.Mát hónapok óta nem láttam.

-Mizu pici bogyo? -mosolygok rá,ám ő nem válaszol,csak jobban magához szorít. Így nem állva ott egy helybe tovább indulok el feléjük. Az ajtóba két béta is áll,azok akik ide hoztak. Anya,apa mellett ül,mind ketten végig nézik ahogy leülök Jungkook mellé . Jisoo ki se kel a nyakamból ,úgy szorít magához.

-Mind tudjuk miért vagyunk itt.-szólalt fel elsőnek Jungkook. Apám azonnal ránézett ,de semmit se lehetett leolvasni az arcáról.

-Gondolom igazak ,azok miket mesélnek.

-Igazak uram.

-Taehyung-nézett rám az apám-te ezt csak egy viccnek szantad ugye. Az omegaságot választottad?Mi lesz így a falkával? Ki fogja vezetni,ha te csak a lábadat fogod szétrakni neki?

-Álljunk meg .-szólt egyből Jungkook.-Itt van ,az én házamba,és a páromat sértegeti. Nem inkább örölnie kéne ,hogy a fia egy ritka arany verü omega?

-Mid? Párod,ne nevettes.

-Az vagyok,a párja vagyok. Mint lelkitársilag,mint igy-nyúltam Jungkook kezéért,és összekulcsoltam az enyémmel,és fenéztem apámra.

-Ez....hogy lehetséges-szólalt meg anyám sokkosan.-A szemetek,istenem Tae-kelt fel,majd elénk térdelve ölelt magához.-Mond csak,,,az is igaz hogy....

-Hárman vannak.

Anya szemeiből patakozni kezdtek a könnyek,míg apám csak felállt ,és kiment. Jungkook is felkelt,és utána ment. Becsukva az ajtót.

-El se hiszem. Nagyon szeretlek Tae-vette ki Jisoo-t az ölemből,és megölelt. -Nagy mama leszek.

-Az leszel anya,én meg nagynéni-mosolygott Jisoo.

-Mikorra várhatóak?

-Öt hónap,mert nagyon gyorsan nőnek.

-Istenem-ölelt meg újra.

Jungkook pov. 

-Nem utálhatja Tae-t egy olyan dolog miatt amit nem ő tett.-léptem ki én is kertbe.

-Ő az utolsó .Ki viszi majd? 

-Taehyung okos,el tudja irányítani.De ha mégse. Ott a huga,és majd a gyerekeink.

-Gyerekeitek....ő még csak 18. 

-Mégis rá akarja erőltetni az alfaságot,holott ő nem az.

-Épp ez az. Az omegák gyengék.

-De ő nem csak sima omega. Arany vérű. Tudja irányítani az embereket. 

-Lehetetlen.

-Nem az. Uram,szeretem a fiát. 

-De ti férfiak vagytok!-fordult hirtelen felám-Lelki társaknak se szabadna lennetek. Tanulni küldtem ide,hogy olyan legyen mint én,de te tönkre tettél mindent!

-Nem én irányítottam az égieket,hogy őt adják nekem. De tudja mit?  Nem bánom hogy ide küldte. És tudja miért? Mert megtaláltam azt akire vártam és akiért még ölni is képes lennék. Most pedig ott hordja a gyerekeimet a szíve alatt. Ő egy ritka kincs,de maga sose becsülte. 

-Ne merd ezt mondani.

-Mikor mondta azt bárkinek is hogy szereti? Maga csak saját magával törődik,leszarva a szeretteit,és csak azon tud agyalni,hogy mi lesz az alfa posztal. -majd elindultam vissza be. Tae az anyukáját ölelte,míg az idősebb asszony ,a gyerekeit . kinyitotta szemeit,és mosolyogva intett ,hogy menjek oda.

-Mind két szemed rajta. Ő az én fiam,nem lehet baja ,se neki ,se a piciknek.

-Ezt már megfogadtam magamnak.

-Látod,nagyon nyálas-nyitotta fel szemeit Tae ,rám mosolyogva. 

-Pimasz-mosolyogtam én is. Tae anyukája az arcomra tette egyik kezét,míg a másikat Tae-ére.

-Édesek vagytok.

A kerti ajtó kinyílt,majd megjelent Tae apja.

-Tudnánk beszélni fiam?

-P...persze.

-Ha baj van,csak kiálts-fogtam meg kezét,elmosolyodott,majd bólintott.

Taehyung pov.

Féltem,kurvára.  De nem lehetek ennyire nyámnyila. Ha már Kook kiállt értünk,nekem is ki kell. Mindent hallottam ,amit az apámnak mondott. Anya még be is könnyezett rajta.

-Figyelj mielött teljesen el....-kezdtem volna bele,de apa ,csak megölelt.

-Annyira sajnálom Tae. Mindig úgy bántam veled,mintha valami idegen lennél , Sajnálom fiam-szipogta a nyakamba. Várjunk. Az apám sír? Miattam? 

-Apa?-öleltem vissza óvatosan. Fogalmam sincs mi lelte. Nem láttam még sírni...sose

-Annyira vak voltam hogy nem vettem észre. A szemeid,még az illatod is. 

-Apa,nyugi-mosolyogtam rá.

-Jungkooknak igaza van. Annyira sajnálom-ölelt meg újra.

-Hé ,utoljára akkor hallottalak ennyiszer bocsánatot kérni,mikor a nyagi hamvait kiborítottad.

-Ne is mond-engedett el ,és a szemét kezdte el törölgetni-Tényleg szereted?

-Igen,apa. Tudom hogy ellenzed...de....

-Ne Tae,hagyd-intett le. -Figyelj fiam. Én tényleg csak azzal foglalkoztam ,hogy jo alfa legyél,figyelembe se vettem ,hogy netán te nem akarod. Nem foglalkoztam veled eleget,meg tudsz bocsátani fiam?

-Eddig se haragudtam apa-öleltem most én meg. Ez sokkal jobban alakult mint hittem. Tudom,és érzem apén,hogy nem teljesen fogadta el a dolgokat,de megpróbálja. Ez pedig boldogsággal tölt el

-Nos,elég az érzelgősségből. Szóval...akkor...hárman vannak ott bent?-mutatott a hasamra. Csak elnevettem magam,és bolintottam-Búcsút inthettek az alvásnak majd.Veled alig bírtunk,a hugodról nem is beszélve.

-Uhm....én jó gyerek voltam . De nem mehetnénk be? Fázok.

-De persze,menjünk.

Bent ,a többiek hatalmas szemekkel néztek ránk,de megnyugodtak  mikor apa átölelt. Anya felkelt.és átölelt mind kettőnket,majd jött Jisoo is,Kook pedig csak mosolyogva nézett ránk.

-Gyere te is-mondta apa ,oda hívva Kookot,aki persze azonnal jött.

Nyugi volt,egy ideig.