|~𝑨𝒍𝒑𝒉𝒂𝒔~|-Vkook-BEFEJEZETT-

🌕Ötvenegyedik🌕

-Tae...kicsim...keljünk-lepte el arcomat Kook pusziaival,így  mosolyogva nyitootam fel a szemeimet. Haja minden felé állt,haján ott volt még a párna gyűrődés nyoma,de gondolom én se nézhettem ki másabbul. 

-Jó reggelt Kookie-mosolyogtam,lehúzva magamhoz pusziltam meg orrát,majd ajkait. 

-Neked is pici.... mi lenne ha ma...délután csinálnánk egy nagy családi vacsit?-mosolygott rám összepiszézve  orrunkat.

-Benne vagyok.De most akkor keljünk-tóltam el,s a kis ágyra néztem,ami eddig nem volt itt.Felvonva egyik szemöldököm néztem hátra Kookra,ki ugyan úgy ült az ágbya,mosolyogva rám. Enyire nem bízni valakibe. 

-Lehet lent vannak,mert ma még nem hallottam a hangjukat.-kelt fel végül ő is,majd kezemre fogva indultunk le. Első dolgomnak tartottam,megnézni barátomat,hogy mi a helyzet vele,és hogy a Choi alfák ,miért is tették azt amit....de le érve ,nem volt sehol.Furcsán nézek a mögöttem állóra,aki csak vállat rántva húz maga uán a konyhába. Jackson a tűzhelynél állt,de nem ez volt a legmeglepőbb,hanem ami ez után jött. 

-Na végre fent vagytok. Hozhatjuk a piciket,fent vannak ugye,vagy alszanak?-pattant fel Lisa,én pedig nagy szemekkel néztem rá.

-Nem veletek vannak?

-Nem,nálatok aludtak,így mi nem nyúltunk hozzájuk. 

A kezeim elkezdtek remegni,a gyomrom görcsbe rándult, és ha Jungkook nincs mellettem,tuti hogy a földet fejelem meg. 

-Nézzzetek szét a falkába,MOST!-kiáltotta l magát. Jackson lerakta a serpenyőt,s azonnal szaladni kezdett kifelé.-Lisa maradj ittvele,Jennie te gyere-adta ki az újabb parancsot ,amjd száguldottak is ki. 

Bogum eltünt,úgy ahogy a picik .....és senki nem látta őket. 

Hosszú percek teltek el,mire megemberelve magam keltem fel,s kezdtem el én is a kicsik keresését. Senki se látta ,se a piciket,se Bogumot.Senki,egy ártatlan lélek se.A béták kimentek az erdőbe,utánnuk nézni,míg Kookék a házakat járták át,én pedig mentem amerre tudtam. A szemeim már tiszta pirosak voltak,és fájtak,hisz a gyerekeim iránti aggódás,és a barátom által növekvő idegesség,agreszzívvá tett. 

-Hé,Tae nyugi-fogta meg a vállam Lisa ,de kirántva magam mancsa alól fordultam vele szembe. Szemeim izzani kezdtek,és úgy morogva kezdtem el beszélni.

-Ne mond nekem azt  hogy nyugi ,miközben a gyerekeim az isten tudja hol vannak épp!!!

-Tae én...sajnálom....-nézett ijedten rám hugom,de most cseppet se kötött le,ha épp véletlen megbántom...én csak a gyerekeimet akarom fogni,és biztonságba tudni.De jelen pillanatba,nem ez van. 

Már egy jó ideje mászkáltunk,a szomszéd falkákba is átmentünk,hátha látta valaki,de sehol semmi. Lisa és Jennie nem mertek hozzánk szólni,amit meg is értek.Mind ketten morogtunk,idegesek voltunk,és a szemeink is ,már tíz kilóméteres körzetbe is láthatóan rikítottak.  Vissza beérve a házba mérgesen trappoltam be a konyhába,ogy egy ..vagy két fájdalom csillapítóval ,csillapítsam azt a kurva nagy fejfájásomat. 

-Nem kell egyből a gyógyszerhez nyúlni-morogta párom mellém lépkedve. Ő is ideges volt,én is az voltam,s pont emiatt volt ami. Legvágtam a poharamat a pultra,ami szerencsétlenségem miatt,szilánkokra törve furúdtak bele a kezembe.

-Kurvára nem érdekel jelen pillanatba ,hogy mit mondasz.A fejem hasogat,a gyerekeim meg nincsenek- A sok ideg miatt,ami bennem áramolt,elsőnek észre se vettem,hogy a kezem vérzik,csak Jungkook ijedt pillantása volt,ami arra késztetett,hogy oda nézzek.Nem a legszebben festett,de letudva egy leöblítéssel tekertem volna bele egy konyha ruhába ha Jungkook nem fog a kezemre. Odahúzott az asztalhoz,majd leülve kezdte el kiszedegetni a szilánkokat. Nos ,igazán ügyes vagyok,mert lett egy olyan vágás a tenyeremen,hogy össze kellett varnia Lisának. 

-Meg lesznek hidd el.-nézett a szemeimbe. Jungkook a pultnak támaszkodva volt nekünk háttal,mi Lisával ültünk,Jacksonék meg keresésen voltak. 

Hogy miért mondom ezt?Mert a picik szobája felől ,hangok jöttek,amire mind a hárman összenéztünk. Lisa gyorsan leragasztotta a kötést,és szaladtunk is felfelé,egy emberként berontva a szobába,hol Bogum ült lent a földön,ugyan abba a ruhákba mint amibe érkezett,miközbe épp Seungmint csikizte. 

Bennem hatalmas megkönnyebbülés áradt szét,míg Jungkookba nem éppen . Lisának épp hogy sikerült elvennie Bogumtól Miniet,már Jungkook a falhoz is paszírozta,erőből oda vágva .A falon lévő képek leestek ,Bogum pedig hatalmasat nyögött a fájdalom miatt. 

-Hogy volt merszed a gyerekeimhez nyúlni-morogta Jungkook,és rendesen én voltam megijedve. Már látta rosszabb oladlát is,de most...lassan kezd olyan lenni...

-Ahh..kicshik shirtak...thi aludthatok...így khihoztam őkhet-nyögte ki nehezen ,hisz Kook keze a torkát szorontgatta. 

-Kook ,engedd el-keltm fel,Jiyával a kezembe,s úgy lépkedtem melléjük,kezére fogva. De meg se mozzant. Ugyan azzal a gyilkos tekintettel nézett barátom szemeibe,kinek már az arca kezdett pirosodni. -Jungkook erezd el most!-kiáltottam el magam,ami megijeszette Jiyát-Jajj picim..ne hragudj.

-Kicsim-engedte el Bogumot,majd kezembe lévő lányunkra nézett.-Takarodj a házamból.-morogta lenézve Bogumra. 

-Mi?-kérdeztem én.

-Takarodj ...vagy én hajitalak ki azon az ablakon-morogta,Jiya fejét simogatva. 

-De a Choi alfák....

-Kook...had beszéljek vele-simítottam arcára. Fujtatva vette ki Jiyát a kezemböl,magához ölelve. 

-Tíz percetek van. 

Na akkor beszéljünk.