|~𝑨𝒍𝒑𝒉𝒂𝒔~|-Vkook-BEFEJEZETT-

🌕Huszonhetedik🌕

Taehyung:

-Meg se próbálod magad az èn helyembe kèpzelni? -fordultak felè..
Egyszerre estek jól, ès rosszul szavai.
-Jungkook.... Megerőszakolt, egy olyan ember, akit nem is ismertem.
Az az ember akinek mèg oda is adtam volna magam. Csak úgy simán oda lökött valaki más elè.
Egèsz vègig az járt a fejembe, hogy mi rosszat tehettem, amièrt elküldtèl.
Hyejin vigasztalt, miközbe neked kellett volna.

-De te hazudtál arról, hogy èrzel valamit irántam.
Szerintem az èn közeledèseim elèggè nyílvánvalóak voltak.

-Nem hazudtam-nèztem el róla.
-Szerinted ki lennèk ennyire akadva, ha nem lenne semmi?

-Miért hazudtál?
Ez az egèszet el lehetett volna kerülni ha...

-Ha egyből elmondod,hogy fèltèkeny vagy -ültem le mellè.
-Jungkook olyan vagy mint egy menzeszelő lány.

-Te meg vagy a másik.

-Miszáj mindenbe bele kötnöd amit mondok? -csattantam fel.
-Idegesítő vagy.

-Te meg szemtelen.. A találkozásunk óta ilyen vagy!

-Milyen?

-Szemtelen. A szabályokat is megszegted. Vissza beszèlsz, szemtelen vagy , ès a szavamba vàgsz.

-Ès mi van a negyedikkel?

-Szemtelen vagy-nèzett el rólam.
-De az a szabály màr azóta nem èl mióta este kint voltunk Jisungèkat hallgatni-motyogta.

Lehet hülyènek fogtok nèzni, de minden haragom elszàllt.
Jungkook most az igazi ènjèt mutatja. És ez megmelengeti a szívem.
Igaz, nem szèp dolgokat tett.
De akkor is... Ő az èn alfàm... Ès èn az ő omegàja.

-Megvagytok? -nyitott be Jennie.

-Persze-jelt fel Jungkook, majd kirobogott az ajtót, arrèbb lökve Jennie-t tünt el.

-Mit csináltàl vele?

-Èn semmit... Azt hittem most minden oke lesz.

-Taehyung-csukta be Jennie az ajtót
-Jungkook a legjobb ember akit valaha is megismertem. Kicsikent, folyton piszkáltak, mert alacsony voltam, de mindig megvèdett.
Hèt èvesen, kiütötte az egyik fiú fogàt, csak mert elvette a babámat.
Annyit elmondok, hogy vedd komolyan ha azt mondja szeret.
Tudod nekem hányszor mondta eddig? Ötször, az elmúlt 16 èvbe.

-Te tizenhat vagy?

-Remekül megragadtad a lènyeget.
Taehyung, Jungkook maradt nekem. Nem akarom hogy bárki is bántsa.

-Èn nem akarom bàntani, vagyis mostmár nem.
Eddig úgy voltam, hogy puszta fèltèkenysèg miatt elküldött, ès katasztrófa lett.
De most....

-Rájöttèl hogy Jungkook nem is olyan mint amilyennek elsőre, igaz?

-Igaz.

-Vèletlen halgatóztam ès... Figyelj. Nagyon óvó tipus, ami az övè azt nem engedi. Ha ma nem jöttök ide, lehet hogy elenged tèged.
Rengeteget sírt. Ami meglepő, hisz ő az a nagy macsó gyerek.
De ez csak látszad. Èrzèkenyebb mint èn.

-Annyira sajnàlom-hajtottam le a fejem.
Visszagondolva, az a kijelentèsem hogy nem is èrzek semmit iránta, lehet kicsit tulzás volt. De ideges voltam.

-Csak beszèlj vele.

-Rendben-nèzetm fel rá.

-Srácok-rohant be Jackson.
-Jungkook eltünt.

-Mi? -pattant fel Jennie, majd èn is.

-Nincs a házba sehol, ès a környèkem se.

-Mire vàrunk, keressük meg! -indultam el èn elsőnek.

-Yoongi ès Jimin itt maradnak ha vissza jönne.
Jackson te menj el a falkátokhoz.
Èn megyek, megnèzem a környező falkákat, Jennie, ti menjetek olyan helyre ahova Jungkook menne.

Mindenki bolontott majd elindultunk.

-Èn birlak, de ha baja lesz, kicsinállak-nèzett rám Jennie komolyan.

-Nem akartam hogy ez legyen.

-Mennyire fontos neked egyáltalán?

-Rád is fèltèkeny lettem, szerinted?
Haj, merre lehet?

-Ahj ez a gyerek-morgott Jennie.
Lassan kèt órája keressük, már jócskán a falkákon túl vagyunk . Ès most sincs sehol.

-Hogy èn erre miért nem gondoltam-csaptam magam homlokon, majd átváltozva szaladni kezdtem.

-Ha mèsz? -kezdett kiabálni Jennie.
Gyorsan megálltam, visszanèztem, majd fejemmel az irányba böktem.
Ő is átváltozott, majd futva indult el utánam.

Kèrlek Jungkook legyèl ott