|~𝑨𝒍𝒑𝒉𝒂𝒔~|-Vkook-BEFEJEZETT-

🌕Tizenegyedik 🌕

Csak pár nagy lèlegzet vètel kellett Taehyung illatàból, s az agyam nem tudott másra koncentrálni, csak rá.

Nem àll össze a kèp. Taehyung, egy Alfa,.... De mègis, olyan illatot áraszt, amit sehol se èreztem mèg.
Se a bètáknàl, se az alfáknál.
Az Omegàk....pedig kipusztultak,vagyis az emberek szerint.

-Jungkook... -szólalt meg vèkony hangon.
-Mi van Yugyeom-al?

-Èrdekel tèged? -engedtem el, s hátrèbb lèptem.
-Igaz... Igaz az hogy vele vagy?

-Mi, nem. Ezt ő mondta? -bólintottam.
Remegő kezekkel az enyèm felè nyúlt, le sem vève szemèt kezemről.
Meg fogva kézeimet , felpillantott szemeimbe, s akkor, mèg nagyobb bűvőlet alà fogott.
Mint egy báb úgy mentem utàna egészen az .

Felhúzta lábait, s úgy nèzett ràm.
Fèlt, fèlt tőlem.. Látszott rajta.
Gyönyörű sárga szemeit elvezette enyèimből, majd teljesen vègig mèrt.

-Fèlsz? -bukott ki belőlem ez a kèrdès.
Èrzem, s hallom a lèlegezt vètelèt, ami nagyon szapora.

-Nem mondom hogy nem..... De nem lepődtem meg. . ..

-Sajnálom.

Nagy szemeket meresztett rám, majd tèrdeire fel ülve nèzett rám. S nem tudom mièrt, de agyamba egyre mocskosabbnál mocskosabb kèpek játszodtak le. Nem kell mondanom mi lett az eredmèny.

-Hallottam, hogy mit beszèltetek Yugyeom-al-kezdett bele..
-Ès mondott valamit... Hogy az ő omegája vagyok.... Ez mit jelent?

-Azt, hogy ma elküldök embereket a szüleidèrt. -ócsudtam fel a fiú csodálásábó. Mi van velem?

-Tessèk? Mièrt?

-Mert tartoznak egy magyarázattal.

Felkeltem, majd a szekrènyemhez menve, előszedtem pár tiszta ruhát. Mert hàt amit most viseltem... Kicsit elszakadt, no meg vères is lett.

-Ha akarsz maradhatsz, de ha szeretnèl jöhetsz velem fürdeni-pillantottam rá, s önelègült mosollyal èptem a fürdőbe.
A szemei... Ugyan úgy elkezdtek vörösödni mint az enyèmek.

Nèzegettem, hogy Taehyung, milyen könyveket olvasgatott.
Lehet át siklott ezek velett. De az egyik könyvbe, az volt, hogy akiknèl lesz ez, a lelkitárs dolog, azok örökre azok lesznek.
Megszakíthatatlan kapocs, s ez, mikor leesett.
Ideges kettem.
Kèrdès Alfa, egymás társai, úgy hogy egyneműek.
Ritka dolog, sőt lehetetlen.
De ez, az Omega dolog...
Èrtelmet adott az egèsznek.
Nem lehetünk alfakènt lelki társak.
De hogy egy omega, ès egy Alfa azok legyen... Reálisabb.

Zuhanyzás utàn, fel kaptam a ruháimat, majd kilèpve azt tapasztaltam, hogy Taehyung, fèlálomba ült az ágyamon.
Elmosolyodva mentem oda, s arcára simította.
Azonnal kinyíltak sárga szemei, mik ahogy realizáltàk jelenlètem, vörösödni kezdtek, úgy ahogy a szempár gazdája is.

-Most elmegyünk, s elküldöm Jackson-t a szüleidèrt.

-Megyünk ? -kèrdezte miközben felkelt, s mellèm sètàlt.

-Azt hiszed ezek után hagyom hogy bárhova is egyedül menj?

Meglephettem, ugyanis, ajkai elnyíltak, arca pirosasa lett, s nem tudott vissza vágni.
Az elejèn nagyon rá hozhattam a frászt, mikor minden kis vissza szólása miatt rámorogtam. De mondtam. Nem bírom ha ellenem fordulnak.

-Jackson-szóltam oda barátomnak, aki egyből oda jött-Küldj kèt bètát a Kim falkához, ès te is menj.

-Jungkook....

-Ne kèrdezz csak menj. , kèrlek.

-A kezeidet el ne felejsd lekezelni-utatlt sebes bütykeimre, melyeket csak megmostam.

-Yugyeom? -kèrdezte Tae.

-Elvittük a csendes szobába.

-Rendben-bólintottam, majd Taehyung kezèt megfogva indultam el, be a könyvtárba.

-Mit csinálunk itt? -kèrdezte mogorván.

-Beszèlgetni fogunk-vittem az èn kis magán rèszemre..
Leültem a kanapèra, majd őt is oda huztam.
-Mièrt szaldtál? A frászt hoztad ràm.

Taehyung

-Amikor azt a szukát kellett nyalogatnod akkor nem hiszem hogy annyira èrdekelne hogy itt vagyok-válaszoltam flegmán.
Igaz, Alfa,meg fèlek kicsit tőle.. De nehogy már engem vonjon kèrdőre.

-Mi? -vágott kèrdő fejét, majd mintha megvilágosodott volna-Taehyung az nem az volt aminek gondolod.

-Nem-e?  Akkor nem egy csaj manduláját nyalogattad, miközben èn bent ültem.
De persze, a nagy Jeon Jungkook alfa nem tett semmi rosszat

-Azt se tudod ki ő. Ès igen, nem tettem semmi rosszat ő támadott le.

-Persze-fujtattam.
Zavart, iszonyatosan.
De ha elmondom, tuti röhögni fog rajtam.

-Fejezd be, ne tegyèl úgy mintha a fèltèkeny barátnőm lennèl!

-Èn kèrek elnèzèst. De azèrt vagyok itt, hogy taníts, nem pedig azèrt azt kelljen  nèznem hogy másokat csókolgatsz!

Mondandom vègèn leesett , hogy mit is ejtettem is ki a számon, s ijedten nèztem fel rà.
Jungkook önelègült mosolyra húzta ajkait, majd közelebb ülve egyik kezèt arcomra tette, míg másikkal tèrdemet kezdte cirógatni.
Szemei megváltoztak, s hol ajkaimon, hol pedig szemeimen időztette el őket.
Egyre közelebb jött, èn pedig egyre jobban kezdtem furcsán èrezni magam.
S már csak azon kaptam magam, hogy ácsingózok a másik ajkai iránt.
Tompán hallottam hogy kopogtatnak, de teljesen Jungkook foglalta el az elmèmet.

-Annyira akarom-lihegte ajkaimra, a a vàrva-várt csók, nem következett be, csak egy hosszabb puszi landolt kiszáradt ajkaimon.
-Elöbb derüljön ki, hogy mi is vagy igazàbol-majd mèg egy puszi.
Vègigsimított ajkaimon, s arcomon, majd nyakamon.
Minden èrintèse, olyan volt minta megráztak volna.

Elmosolyodott, majd felkelve engedte be azt a személyt, ki oly nagy hèvvel dörömbőlt az ajtón.
Testem egyből hiányolni kezdte èrintèsèt, mely egy kisebb nyűszítèsbe jelent meg.

Nem èrtem magam..