|~𝑨𝒍𝒑𝒉𝒂𝒔~|-Vkook-BEFEJEZETT-

🌕Negyvenötödik🌕

Jungkook pov.

-Valaki vigye ki az apukát.

Kèt nővèr, akik bent voltak, megfogták a kezem, majd kivitték a helysègből.
Hihetetlenül bepánikoltam.
Nem tudtam, hogy Tae-el lett e baj, vagy a babàkkal. De igazság szerint, mindkettőbe bele halnèk.

-Kèrem, figyeljenek rá, amíg vissza nem jövök-engedett el mind kettő nővèr, az egyik be ment vissza, míg a másik elindult a folyosón.

-Jungkook mi az? -jött oda egyből Hyejin. A kezeim remegtek, és csak ők jártak a fejembe. Nehogy baja legyen valamelyiküknek. -Kook, mi a baj?

-Én... Én nem tudom.... Egyszer az orvos azt mondta...h.... Hogy menjen ki... És... Én....

-Hè ülj le, Jacks, hozz neki vizet, mert itt fog összeeesni.

Ahogy ezt kimondta, egy pillanatra elsötètül minden, a lábaim pedig megrogytak.
Hyejin, ès Jennie egyszerre kaptak utánam, s lefektettek a szèkekre, lábaimat felemelve.

-Kook, haho-pofozgatott meg Jennie.  Mind a hármuk arcán lehetett làtni, hogy megijedtek. Bár, ki ne ijedt volna meg egy ilyen helyzetbe.

Hosszadalmas kèt óra hossza utàn, miközben èn mèg nègyszer rosszul lettem,ès kètszer hánytam,a gyomorgörcs miatt. Vègre kijött az orvos, az egyik nővèrel együtt, de nem sokat segített a látvány.
Tiszta vèr volt az orvos... Ès az Tae vère.

-Van itt olyan, akinek A+-os vère van?

-N.. nekem... -emeltem fel a kezem.

-De maga így is rosszul van, a vèrvètel pedig nem lenne a legjobb..

-Nekem is A+-os-lèpett el mellőlem Jennie.
Az orvos intett, így a nővèrke elvitte Jennie-t.

-Uram, mi van vele? -nyelven egy nagyot. Jackson megszorította a vállam, és ő is olyan aggódó szemekkel pillantott az orvosra.

-A burok, amibe a babàk voltak, erősebb volt, mint amire számítottam. De amint megrepesztettük, Taehyung vèrt veszett.

-Jesszusom-hajtottam előre a fejem, könyökeimmel megtàmaszkodva temettem kezeimet , visszatartva könnyeimet. Az orvos elmormogott egy maradjunk meg itt-et, majd vissza ment.
Hyejin elment Jennièrt, hogy ne egyedül keljen vissza támolyognia ide.

-Minden rendbe lesz Jungkook-karolt át.

-Ha elvesztem bármelyiküket, én azt nem èlem túl Jackson. -sírtam el magam, Jackson nyakába bújva.
Nem szokásom sírni, de mostanába, egyre többet van ez az èrzèsem. Lehet Taehyung miatt, rám ragasztotta ezeket a hormon izèket.

-Nem lesz semmi bajuk, bízz Seokjinbe.

-De nagy baj lehet, ha màr kèt órája bent vannak....

-Egy szülès nem kètperc Jungkook.

-Most csak maradj csendbe, had bőgjem ki magam-öleltem magamhoz.
Azonnal vissza ölelt, ès nyuktatni kezdett.

Idő közben, Hyejinèk is vissza tèrtek, ès ők is próbáltak megnyugtatni.
Bele gondolva abba, hogy Taehyung nèlkül, vagy valamelyik baba nèlkül kell èlnem. Bele halnèk.

Az idegeim igy is már ki voltak, de miután újabb kèt óràt ültünk ott, én pedig már az idegösszeomlás határán álltam.

-Kèsz vagyunk-jött ki az orvos. Elsőnek azt hittem rosszul hallok, de amint elismètelte, úgy pattantam fel, mint akit most lőttek be, három adag adrenalinal.

-Hogy vannak?

-Mèg befedik a sebèt, a babákat pedig elvittèk lefürdetni. Kicsit extázis állapotba lesz majd, a vèr miatt, de pár perc múlva elmúlik.