A lány aki megfagyott ~P.M.~

3

Selejt

A férfi tágra nyílt szemekkel nézett kezére majd vissza a lányra aki most próbált a lehető legtávolabb kerülni Dr. Thompsontól.

-Mi a fene?- idegesen közeledett a lányhoz majd vállon ragadta és átdobta a szoba túlsó felébe.
-Dögölj meg te selejt!- kiáltotta utánna.

A lány hangos csattanással ért földet, amiután rögvest köhögni kezdett. Lábait felhúzta majd átölelte őket, így próbált védekezni.

A férfi viszont megállíthatatlanul közeledett a gyönge lány felé majd amikor megállt belerúgott egyet. Majd még egyet.
Ez így ment egészen addig amíg Waverly nem feküdt a saját vérében.
Thompson, mint aki jól végezte dolgát elhagyta a szobát. Fájt a karja, megakarta leckéztetni a lányt.
Tökéletes időzítésként pont amikor a férfi bezárta az ajtót a kislányból kitört a sírás. Csak zokogott és zokogott ott egyedül a szobában.
Fájt mindene, vért köhögött.

Rettegett, hogy mit fognak még vele csinálni ez után.

3 óra múlva

Waverly még mindig a nyirkos szoba foglya. Még mindig a földön fekszik és még mindig sír.
Egyszer azonban kinyílt a vas ajtó és egy orvosi köpenyben, Dr. Thompson lépett be rajta.
-Itt van vigyétek őt!- mutatott a lányra a szemüveges orvos mire a mögötte álló katonák közeledni kezdtek a lányhoz. Megragadták és kirángatták a hűvös szobából ki, a folyosóra. Waverly a két katona kezében szinte eltűnt, olyan apró volt és alig bírt állni a lábán, olyan gyenge volt.
Mint egy rongybabát úgy rángatták a labor felé. Mikor odaértek felfektették egy ágyra najd lekötözték és otthagyták.

Pár perc múlva Dr. Thompson lépett be az ajtón. Feltolta az orrán lévő szemüvegét majd közelebb lépett az ágyon fekvő, remegő lányhoz.

-Valami különös rejtőzik benned egyes alany. - az orvos lassan, kimérten beszélt.
-Ezt most kiderítjük, de elötte megjelölünk!- mondta majd eloldozta a lányt és hasára fektette.
Megtapintotta nyaka hátsó, felső részét amitől a lányt kirázta a hideg.

1 óra múlva

Waverly sírt a fájdalom miatt. A doktor végzett, felállt a lány mellől és letette az eddig kezében lévő tűt.
Viszajött egy kendővel majd megtörölte a lány véres nyakát ahol egy tetoválás díszelgett.
-Állj fel!- utasította kíméletlenül a férfi a lányt mire az utóbbi nehézkesen, de felállt.
-Amit csináltál velem a szobádban, Egyes - kezdett bele Dr. Thompson mire a lány keze remegni kezdett. -az érdekes volt.- zárta rövidre a témát.
-Amikor kiemeltünk téged a fagyasztóból akkor mínusz ötven fok volt benne. Három évig feküdtél benne  és semmit nem öregedél. Viszont valami más lett benned, Egyes.- a férfi leguggolt a lány elé aki hatalmas szemekkel bámult vissza az elötte guggoló doktorra.
-Valami olyasmi változott benned amit nem lehet látni csakis érezni.- mondta majd megsimította a lány puha arcát.