11

2.9K 174 20
                                    

Otthon?

Lepetten kaptam tekintetemet a fiúra.
-De te ezt...- gondoltam rá  de ő félbeszakította gondolataimat.
-Gondolatolvasás. Ez a képességem. Lorennek pedig a tudatbefolyásolás. De ott annak a lánynak...- mutatott a tömegben lévő vörös hajú lányra - neki komoly ereje van.- mosolyodott el.
-Tüzet képes gyújtani akár csak úgy, hogy rád néz. - ettől a kijelentésétől nyeltem egy nagyot. A jég és a tűz nem fér meg egymás ellen, és, ha harcra kerülne a sor akkor mindig a tűz nyer.
-Ez a hely az otthonod, Waverly. -szólt hátam mögül Jessica és megsimogatta kopasz fejem. Elrántottam fejemet onann és elsöpörtem nő kezét. Hátat fordítottam a kettő gyereknek és szembe néztem a lepett nővel.
-Egyes!- suttogta egy lány.
Erre a mondatára rögtön hátra fordultm.
Loren és Mason csak bámult maga elé.

Nem értettem a másik lány hirtelen jött reakcióját a tetoválásomra.
-Miattad lettünk ilyenek!- közeledett felém majd vállamnál fogva meglökött én pedig elterültem a földön.
-Sophie állj le! - utasította Mason de a lány elhallgatatta.
-Most ezért megfizetsz!- motyogta és megállt egy helyben. Csak nézett.

Elpillantottam balra és megláttam a csalásomat. Sokkolva figyeltem családom minden mozdulatát. Hirtelen kistestvérem nellémsétált majd mosolyogva leült mellém. Csak néztem törékeny testét, kezeit amikkel a homokban játszik. Aztán hirtelen felnézett rám és érzelem mentesen kimondta.
-A te hibád.- úgy beszélt mint egy robot.
-Te öltél meg minket.- testvérem megveregette vállamat, ezzel jelezve, hogy mennyire büszke rám.
-Így van! - szólt valaki a hátam mögül. Hátra fordultam és negláttam Vasembert. Teljes páncélban állt elöttem. Nemtudtam, hogy mi történik, csak sodródtam az árral.
-Minden a te hibád, Waverly.- lépett eggyel közelebb hozzám Tony.
-Itt a régi barátod!- most elöttem jelent meg egy újjabb ember, aki nem más volt mint Dr. Thompson. A férfi mellett egy hűtőláda helyezkedett el. Amikor felnyitotta gőz szállt ki belőle.
-Gyere csak bele!- utasított a férfi mire nekem legördült egy könnycsepp az arcomon és nemlegesen megráztam a fejem.
-Kapjátok el!- mondta a többieknek mire azok felém közeledtek.
Mostmár nemcsak pityeregtem, hanem rendesen bőgtem. Lábaimat felhúzva adtam át magam a helyzetnek. Engedtem, hogy azt csináljanak velem amit akarnak. Hirtelen apukám megragadta a vállamat. Ránéztem de szeme teljesen fekete volt. Elkezdett ráncigálni.
Ilyedtemben sikítotam egyet amitől eltűnt az összes ember. Kinyitottam szemimet. Körülöttem mindent jég borított. A gyerekek körénk álltak és csak nézték a műsort. Sophie sokkolva nézett végig  a helyszínen majd újból rámnézett.
-Remélem megjegyezted! - mondta majd elhagyta a helyszínt. Mikor megfordult, háta közepéig érő haja haja fellibbent, és megpillantottam a tarkóján lévő tetoválást. 638.

Miutan elment Mason és Loren rohant hozzám.
-Jól vagy?- landolt mellettem Mason majd megfogta a vállamat.
Loren megsimította fejemet majd elkiáltotta magát a többi gyerek elött.
-Mindenki menjen innen el!- utasítotatta tömeget, mire azok elhagyták a helyszínt.

A lány aki megfagyott  ~P.M.~Where stories live. Discover now