A lány aki megfagyott ~P.M.~

18

A pizsomás szuperhős

-Milyen messze van a Bosszúállók tornya?- kérdeztem tíz perc séta után.
-Messze.- válaszolta tömören Pietro.

A fiú hirtelen változtatott sétája irányán és egy motorhoz sétált. Ráült, beindította majd várakozva nézett rám.
-Na?- vágott értetlen fejet.
-Ha most azt hiszed, hogy valaha is ráülök arra- mutattam a járgányra. - akkor ostobább vagy mint amennyire hittem.- fontam össze karjaimat mellkasom elött.
-Ne hisztizz, gyere!- intett a fejével de én megmakacsoltam magam.
-Abby!- morogta Pietro mire beadtam a derekamat és felültem mögé.

-Ölelj át!- utasított Pietro.
-Na még mit nem!- dőltem a legmesszebb tőle.
Erre a fiú egy kicsit meghúzta a gázt, én pedig ilyedten kaptam dereka után. Mikor átöleltem orromba becsúszott illata. Kellemes volt.
-Indulás!- mosolyodott el majd elindult a Bosszúállókhoz.

~

Mikor megpillantottuk a Bosszúállók tornyát elkapott a félelem. Akkor fogtam fel igazából, hogy hova is tartok. Pánikolni kezdtem és nemtudtam, hogy mit csináljak. Bal kezemet levettem Pietro hasáról és a hátsó kerék elé helyeztem. Nem történt semmi. Lemondóan húztam vissza kezemet majd ledőlten a motorról.

Gurultam egy kicsit az aszfalton, nem volt annyira vészes. Azonban, ha én dőlök akkor Pietro is.
Pietro eldőlt a motorral ami rá is dőlt. Káromkodva próbálta felemelni magáról a motrot. Felálltam és leporoltam a lassan száraz ruhámat.
-Abby segíts!- nyögte a fiú mire én csak néztem őt. Nem segítettem. Nem akartam segíteni.
Megfordultam és elindultam a másik irányba. Egy lány termedt elöttem. Barna haja volt, barna szemekkel. Kezei pirosan világítottak. Vörös ruhája helyett most egy lenge nadrág és egy kényelmes póló fedte testét. Ilyedten álltam elötte, hiszen mindenki ismerte őt.

Wanda felemelte a fejét majd rámnézett.
-Menj be a toronyba!- utasított.
-Harcképtelen vagy. Nem tudsz elfutni. - mondta majd Pietrora terelődött a tekintete. Arcán aggódás jelei jelentek meg majd egy kézmozdulattal lerántotta bátyjáról a motrot aki fellélegzett.

-Feladom!- nyújtottam fel kezeimet a magasba.
-Ennem örükök!- a piros folt eltűnt Wanda ujjai körül.
-És annak is, hogy nem kellett felverni az egész tornyot azért, mert kedved támadt ledönteni a bátyámat a motorról. - a boszorka flegma volt. Haját füle mögé tűrte majd hirtelen rám szólt.
-Na induljunk már!- biccentett a torony felé.
Pietro felállt majd képességét használva berohant a toronyba.
-Na és, hogy vagytok ti ketten?- kérdezősködott Wanda.

Sehogy. Gondoltam de nem mondtam, helyette csak megforgattam szemeimet.
-Szólünk Tonynak, ő ilyenkor még fennt van.- mondta a lány majd szólt is a férfinak aki közölte, hogy aludhatok itt.
A szobám a hetediken volt. Ezen az emeleten senkinek sincs szobája rajtam kívül.
Beléptem a szobámba majd leültem a földre.