A lány aki megfagyott ~P.M.~

9

Ms. Potts?

-Kaja!- nyitott be Stark Waverly szobájába.
A férfi bement a hálóba de nem látta sehol sem a lányt.
-Waverly!- kiáltotta el magát de választ nem kapott.
-Péntek!- nézett fel a plafonra.
-Igen uram?- válaszolt a női hang.
-Az összes kamera felvételt a városból, azonnal!- adta ki a parancsot a mesterséges intelligenciának.

Tony rohant a lifthez. Belépett majd megnyomta a földszintre vezető gombot. Amikor szétnyíltak az ajtók  Stark kirobbant a liftből és meg sem állt az étkezőig.

-Eltűnt a kiscsaj!- rohant a többiekhez akik rögvest abbahagyták az étkezést.
-Hogy érted azt, hogy eltűnt?- nézett értelmetlenül Wanda.
-Úgy, hogy eddig itt volt, most meg nincs itt.- felelte szarkaztikusan a zseni mire a boszorkány megforgatta a szemeit. Azt hitte ennyivel lerendezte de pár másodperc múlva újjak tekeredtek nyaka köré és a falnak taszították őt.

-Nem beszélsz így vele! Megértetted?- Pietro hangja mély volt és akaratos. Wanda ilyedten sietett hozzá majd vállára helyezte kezét.

-Nyugodj meg Pi! Nincsen semmi baj!- simogatta vállát közben fél szemmel Tonyt nézte.

~

Waverly Abby Miller szemszöge

Összekulcsoltam karjaimat a mellkasom elött és gyorsabban szedtem lábaimat. Úgy éreztem mintha valaki követne engem. Éreztem tekintetét magamon, szinte lyukat égetett hátamba. Rohantam ahogy csak bírtam de gyorsabb volt.

-Hova lesz a séta, hölgyem?- egy ismeretlen férfi jelent meg elöttem, mosolyogva.
Összehúzott szemöldökkel hátráltam tőle.
Hátrafordultam majd elindultam de ott termedt egy másik. 
Hozzámlépett majd megsimította az arcomat. Másik kezével hátamat simogatta majd áttért derekamra végül még lejjebb vándorolt a keze.
Elözönlöttek a rossz emlékek. Megragadtam kezét, megfejeltem fejét majd a falhoz löktem. A másik menekülni próbált de a járdához fagyasztottam. Leütöttem mindkettőt és elvettem a pénzüket. Végülis valahogy elkell jutnom inenn nem?

~

Itt ülök a gépen ami Olaszországba fog repülni. El akarok tűnni a Bosszúállók elől. Tudom, hogyha rájönnek, hogy elmentem -márpedig ráfognak-, akkor az első dolguk lesz, hogy valami hideg helyen keressenek. Én meg pont ezt nem akarom.

Sóhajtva dőltem hátra a kényelmes ülésben. Vártam az indulást de nem történt meg. Helyette kettő fegyveres katona szállt fel a gépre, beszéltek a pilótával majd elindultam felénk.

Sokkolva követtem szememmel ahogy egyre közelednek hozzám. Végül mellém értek és beszélni kezdtek.
-Neve?- kérdezte az egyik.
Kinyitottam számat, hogy eláruljam kitalált nevemet, de nem jött ki hang a torkomon.
-Neve?!- ingerültebben kérdezte és felém tartotta a fegyvert.

-Erre semmi szükség!- nyomta le a fegyvert a mellettem ülő nő.
-Ne szóljon bele! Maga pedig szálljon ki az üléséből!- ordította a katona.

Segítségkérően a nő felé fordultam aki pedig a katonára nézett.
-Ő a lányom.- nézett rá komoly arccal.
-Nem érdekel!- kiáltotta a másik.
-Most elenged minket vagy nagyon nagy bajban lesz!- állt fel a fiatal asszony majd megbökte a férfi mellkasát.
Előkotorta táskájából igazolványát majd a katona arcába nyomta.
-Elnézést kérek Miss Potts! Biztos valami félreértés történt.- adta vissza az igazolványt majd leszálltak a gépről mi pedig elindultunk.

Megmenekültem a Bosszúállóktól!