A lány aki megfagyott ~P.M.~

45

Sziasztok! Bocsánatot kérek, tegnap nagyon fáradt voltam, ezért nem tudtam rész kirakni. De ma hozok kettőt is. Jövő héten nem biztos, hogy tudok részt hozni mivel nem leszek itthon. De mindent megpróbálok! ❤

Kérem vissza a szívemet!

~

Négy nappal később

Az ablakból nézem ahogy a Bosszúállók Tony medencéjében pancsolnak. A hőmérséklet bőven huszonöt fok felett van. Ha kimennék tíz percnél többet nem tölthetnék kint, ugyanis az erőm eltűnne. Ismét.

Kopogás.
-Gyere!- kiáltottam ki de szemeimet nem vettem le a lubickoló csapatról.
Az illető lassan sétált mögém majd átfogta derekamat. Vizes, meztelen felsőteste hátamnak nyomódott. Rövidnadrágjából csepegett a víz ami egy tócsát alkotott a szőnyegemen.
Fejét a nyakamba fúrta majd megszólalt.
-Nem szeretnél kijönni?- morogta Pietro.
-Tudod, hogy szeretnék de nem lehet.- sóhajtottam letörten.
Pietro nyakamba puszilt amitől kirázott a hideg.

Sosem fáztam még. Sosem rázott ki a hideg mielőtt megismerkedtem ezzel a fiúval.
-Van egy ötletem.- puszilt meg ismét majd maga felé fordított.
Lepetten figyeltem minden mozdulatát.
Pietro elmosolyodott majd felkapott a vállára. Hirtelen a medence elött termedtünk, fel sem fogtam, de már benne voltunk. Ilyedten vergődtem közelebb a vízben Pietróhoz.
A fiú alkaromnál fogva felhúzott a víz tetejére majd beterelt a medence egyik sarkába.

A rajtam lévő póló átlátszott mire szégyenlősen húztam összébb magam. Testemen sok olyan dolog van amit nem szivesen mutogatok.
-Ne csináld ezt, gyönyörű vagy.- simított ki egy hajszálat arcomból a vizes fiú.
-Undorító ez a test. Ez az egész ember egy ronda dolog.- mutattam lehangoltan a testemre.
Pietro összehúzott szemekkel méregetett majd hirtelen megfogta a kezemet.

-Abby ne mondj ilyet! Imádom az egész testedet. Imádom a kis barna hajadat és az annál is barnább szemeidet. Sosem változatnálak meg, mert így raboltad el a szívemet.
-Szeretlek, Abby.- a mondandója elejét halkan mondta, nekem szegezte, de a végét elkiáltotta, az egész csapat ránknézett.
Kényelmetlenül éreztem magam. A sok leskelődő szempár és az annál is több kíváncsi tekintet.
Úgy döntöttem, hogy jobb lesz elhagyni a helyszínt.

Éppen kimásztam a medencéből amikor is fejemben megszólalt egy hang.

Minek élni, ha nem vagyunk bátrak?

Abban a pillanatban megálltam. Megfordultam és farkasszemet néztem a szomorú tekintetű Pietroval.
Vettem egy mély levegőt majd visszacsúsztam a medencébe.
Odamentem a csüggedt sráchoz és kezeimet a nyakába vezettem. Ő átfogta derekamat majd később kezei fenekemre tévedtek és felemelt.

Lábaimat derekára fontam majd közelebb húztam magamhoz. Lágyan megcsókoltam. Ő sem sietett el semmit. Nem volt erőszakos, mint az eddigi partnereim.

Miután elváltunk a csapat újjongani kezdett.
-Késza kaja!- kiáltott Tony a napozó ágyak felől.
Pietro letett de még mindig fogott mert nem ért le a lábam, úszni meg még mindig nem tudtam.
Odamentünk a lépcsőhöz majd kimásztunk a medencéből. Leültünk az egyik asztalhoz ahol rajtunk kívül Clint, Tony és Steve ült.
Éppen leakartam ülni amikor Pietro az ölébe rántott.