A lány aki megfagyott ~P.M.~

33

Vér szag

Este van. Tücskök ciripelése hallatszik. Kint csend uralkodik, csak néha megy el egy autó. De a szobában kiabálás hallatszódik. Pietro velem kiabál én pedig idegesen ordítok vissza rá.
Kezdjük az elejéről.

3 nappal korábban.

Boldogan sétáltam be az ebédlőbe, majd leültem az egyik székbe. Clint már rakta is le elém a friss tojásrántottát, amire rögtön rákaptam. A többiek még aludtak.
-Minden rendben van?- kérdezte Clint mire vadul bólogatni kezdtem.
Clint elmosolyodott  majd visszament a mosogatni valóhoz.
Amikor lenyeltem az első falatot hirtelen hányingerem támadt majd ledőltem a székből. Amikor utoljára felpillantottam a mosogató férfira annak a fején lévő bőre levált a testéről és egy fiatal lány lépett ki belőle.

~

Vér szag. Ez volt az első dolog amit észleltem. Szemeim a szagra kippatantak majd ilyedten néztem körbe. A fal tövében ültem, kezeim a falba voltak láncolva. Ruhám sáros volt és néhol szakadt.
Megrántottam a láncokat de semmi sem történt. Lemondóan sóhajtottam egyet majd leültem a fal tövébe.
-Uram felkelt! - kiáltott valaki a folyosóról.
Hirtelen benyitottak. Köpni-nyelni nem tudtam annyira megilyedtem.
A férfin egy egyszerű fehér ing volt és egy fekete nadrág. Haja barna volt ami jól kiemelte kék szemeit. Átlagos kinézete volt amit nagyon könnyen ellehetett volna felejteni. De azt a kegyetlen mosolyt, ami ott és akkor Dr. Thompson arcán terpeszkedett, azt sosem tudom majd. Hozzám lépett majd lenézett rám.
-Szépen megnőttél.- mosolygott le rám.
-Mit akar tőlem?-  rántottam el fejemet kezétől.
-A segítségedet.- válaszolta tömören és érthetően.
Nevetni kezdtem.
-Azt várhatod!- mondtam majd szembeköptem az elöttem guggló férfit.
Dr. Thompson letörölte magáról nyálamat majd felállt és laporolta nadrágját.
-Neveletlen vagy! De ez most változni fog!- suttogta kegyetlenül és beengedett valakit az ajtón.

A lány vékony volt, szinte csak bőr takarta  a testét. Ő is kopasz volt, szemei unottan pihentek rajtam.
-Ő itt Harmincas.- mutatta be Dr. Thompson a lányt. -Képes egyetlen kézmozdulattal akkora fájdalmat okozni a másik embernek, hogy az szinte kibírhatatlan.- folytatta a férfi majd Harmincas mögé sétált és biztatóan megfogta a vállát.
-Segíteni fogsz nekünk!- mondta a lány majd felemelte kezét nekem pedig tüdőmbe mérhetetlenül nagy fájdalom keletkezett.
Egy idig bírtam de miután foltokat kezdtem látni és szédülni kezdtem, feladtam.
-Oké!- kiáltottam és levegőhöz kapkodtam.
A lány gonoszan elmosolyodott majd kisétált a teremből.
-Mit kell tennem?- nyögtem a földön fetrengve.
-El kell nekünk hoznod Wandát.- lépett be ismét az ajtón a lány majd le csatolta rólam a láncokat.
Hirtelen fellöktem majd kifutottam az ajtón de utánnam jött és visszarángatott a szobába.

-Biztos megtudjuk beszélni!- tartottam magam és a lány közé kezeimet.
-Hozd el nekünk a lányt!- parancsolta.
-Különben meghal a bátyja!- mondta kegyetlenül mire belőlem kitört a nevetés.