13

2.7K 177 8
                                    

A védelmező

Loren sokszor mentette már meg az életemet az elmúlt évben. Most is ezt tette amikor elküldte Pietrot.
-Minden rendben?- aggódva sietett elém majd ölelte át vállaimat.

-Igen.- bújtam ölelésébe majd vállába fúrtam arcomat.
-Dühös lesz, ha rájön, hogy irányítják.- vált el tőlem a lány.

-Igen, tudom.- válaszoltam csalódottan.


-Miért volt itt?- kérdetett rá Loren.
-El akart vinni. Vissza hozzájuk. A Bosszúállókhoz.- a végén csak suttogtam.
-Akiktől elmenekültél?- tágultak ki Loren szemei.
Egy bólintással értettem egyet vele.
-De ugye nem fogsz visszamenni?- kérdezte és mélyen szemeimbe nézett.
-Nem szándékozom.- mondtam majd elhagytam a sátrat.

Egy hét múlva

Ma egyedül maradtam a táborban. Minden évben van egy olyan nap amikor elmegyünk egy strandra. A gyerekek nagyon szeretik ezt a napot, viszont én nem annyira. Ha kimozdulok egyfolytában olyan érzésem van mintha figyelnének. Nem szeretem ezt az érzést, ezért nem megyek el.
A mai feladatom nem nagy dolog. Csak el kell látnom a nyulainkat. Sokfajta állatunk van, mivel van jópár gyerek aki csak állatokkal bírnak foglalkozni. Justin beszél az állatok nyelvén. Ikertestvére, Amelia pedig állattá tud változni. Nem tudnának élni állatok nélkül.

Besétáltam az étkezőbe. Ez egy sokkal nagyobb sátor volt, mint amiben aludni szoktunk. Volt benne jó sok asztal székekkel és pár konyhai cucc. Néha elgondolkozok, hogy miért nem házakban lakunk de az túl feltűnő lenne.
Odaléptem a sátor ajtajához de megtorpantam. Valaki néz. Érzem.

Lassan megfordultam de nem láttam senkit sem. Gyorsan bebújtam a konyhába majd odarohantam a pulthoz és megragadtam egy kést. Magam elé tartva lépkedtem lassan előre. 

Rettegtem. Minden testrészem remegett a félelemtől. Szívem csak úgy zakatolt. Izzadtam. Valószínűleg egy mutáns nem rettegne ennyire, neki ott van a képessége ami megvédi. De nekem nincs olyan. A meleg hatására eltűnt.
Egy lágy fuvallat és a kés már nincs is a kezemben.

-Te most komolyan egy vajazó késsel akartál leszúrni?- a gúnyos hang a hátam mögül jött. Megfordultam.
Pietron egy egyszerű futónadrág és póló volt. Haja göndör volt, kócosan fogalat helyet feje tetején.
-Nem voltam érthető?- fontam magam elött össze karjaimat.
-Nem szeretem ha irányítanak. Neked tetszene?- Pietro dühös volt. Ezt pedig határozottan bebizonyította az, hogy a vajazó kést a háta mögé dobta ami beleállt a sátor oldalába, ezzel kivágva azt.
A fiú lassan közeledett hozzám. Megfordultam és futásnak eredtem. Természetesen három másodperc alatt elvesztettem a futóversenyt.
-Nem ajánlom!- figyelmeztetett Maximoff de támadt egy ötletem.
Erősen berúgtam lábai közé amitől összerogyott nekem pedig lett pár másodperc időm.
Sosem futottam még ilyen gyorsan. Bebújtam egy sátor mögé. Szagatottan vettem a levegőt. Kifulladtam, nem vagyok formában.

Bevallom féltem tőle. Rettegtem Pietro Maximofftól.

A lány aki megfagyott  ~P.M.~Where stories live. Discover now