A lány aki megfagyott ~P.M.~

42

FONTOS
Sziasztok!
Mostanában sokat gondolkodtam azon, hogy gyakrabban tennék ki részt. Mivel a kövi könyvnek megvan már pár része ezért mostmár (ha minden jól megy) minden nap jön rész a "Lány aki megfagyott"-ból.
2. Arra gondoltam, hogy létre hoznék egy instragram oldalt, ha lenne rá "kereslet". Ott tudnánk beszélgetni, ismerkedni (már ha valaki akarna lol. Mert az én wpn kaki és nem tudok rajta társalogni). Értesítenélek titeket a következő könyveimről, ha kérdésetek van az egyik könyvvel kapcsolatban akkor azt feltehetitek. Persze csak akkor, ha van értelme.
Szóval a kérdés az az, hogy ki támogatná ezt az ötletet?
Most pedig jöjjön a mai rész.

Puszi, puszi

-Abby le kell feküdnöd!-  mondta majd kezemnél fogva húzni kezdett.
-Csókolj meg!- szólaltam fel mire a fiú megállt. Lefagyva állt elöttem.
-Mindenki tudja, hogy ezt akarod. Tedd meg!- húztam az agyát még jobban. Pietro lassan hátrafordult majd hirtelen magához rántott. Arcomat megfogta két kezével majd számhoz közeledett.
-Abby, még mindig részeg vagy.- suttogta ajkaimra.
-De erre biztosan emlékezni fogok!- mondtam határozottan és megcsókoltam a felém magasodó férfit.
Kezeimet nyakába vezettem. Ő pedig átfogta derekamat és magához húzott.
-Ezt még bánni fogod.- szakadt el a fiú tőlem.
-Dehogy fogom. - legyintettem és újból megakartam csókolni de elrántotta az arcát. Helyette felkapott és bevitt a szobájába.
Éppen beakartam feküdni az ágyába amikor ő elrántott onnan.
-Mi a..?- kezdtem bele.
-Összehánytad magad. Így be nem fekszel oda!- mutatott a koszos pólómra majd az ágyára.
-Akkor a földön alszom.- rántottam vállat majd lekuporogtam a földre és elaludtam.

~

Reggel hatalmas fejfájásra keltem.
Nem a tegnapi hányós pólóm volt rajtam hanem egy jóval nagyobb férfi ruhadarab. Mellettem egy álmos tekintetű Pietro leste minden mozdulatomat.
-Mi történt?- fogtam fejemet.
Pietor halkan felsóhajtott majd amikor benéztem a takaró alá és láttam, hogy Pietrón nincs póló szám elé kaptam a kezemet.
-Ugye nem?- kerekedtem ki a szemeim.
-Nem, nem, nem, nem.- tiltakozott rögvest a gyors mire egy megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőlem.
-Abby te megcsókoltál.- szólalt meg Pietro.
A fal felé fordultam.
-Emlékszel amikor azt mondtam, hogy emlékezni fogok rá?- kérdeztem mire ő egy aprót hümmögött.
-Én is emlékszek.- bólintottam.
-Pietro én akkor józanul gondolkodtam.- suttogtam halkan és letörten. Pietro nem válaszolt.
Hirtelen megcsípett mire idegesen fordultam felé de amikor leakartam szidni ő ajkaimra támadt. Felém mászott, kezével fejem mellett támaszkodott. Óvatos volt és gyengéd.
Kezeimet nyaka köré fontam és magamra húztam ezzel megszakítva a csókot.
-Csak vicceltem.- suttogtam alig hallhatóan.
-Tessék?- emelte fel fejét a mellkasomról az összezavart fiú.
-Nem emlékszek semmire a mondaton kívül.- nevetten el magam kínomban mire ő is nevetni kezdett.
-Mi történt az este?- kérdeztem meg félve.
-Berúgtál. Aztán megcsókoltál aminek én nagyon örültem és alig bírtam megállni, hogy ne használjam ki a pillanatot.- nézett rám hunyorogva a mostmár mellettem fekvő fiú.
-Aztán bejöttünk és összehánytál engem és magadat is. No meg a padlót.- nézett az említett részre ahol tényleg valami sárga paca díszelgett.
-Aztán átöltöztettelek és lefektettelek aludni, mert kiütötted magadat.
-Nagyon szégyenlem magam.- fogtam fejemet.
Pietro lehámozta kezeimet az arcomról majd mosolyogva megszólalt.
-Nem volt annyira kínos.- rántott vállat mintha semmiség lenne.
-Sajnálom, Pietro.- suttogtam.
-Én nem.
-Tessék?- kaptam fel a  fejemet.
-Ha nem lettél volna részeg sosem csókoltàl volna meg.- mosolygott keserűen majd egy puszit nyomott orromra.