A lány aki megfagyott ~P.M.~

46

Jövő héten nem biztos, hogy tudok részt hozni, nem leszek itthon. De mindent megpróbálok megtenni annak érdekében, hogy folytathassam a történetet❤

Várok rád

Két kezével magához ölelt majd megpuszilta hajamat.
-Tiszta kínszenvedés volt nézni, ahogy Pietro próbálozik.- kezdett bele Tony mire elnevettem magam.
Natasha odahozta nekünk a kaját de nekem nem hozott, helyette csak egy poharat ami tele volt jéggel.
Hálásan pillantottam rá majd lenyeltem az egyik jeget.
-Gondold el, Waverly.- kedzett bele Clint mire rákaptam a tekintetemet.
-Minden második nap végig hallgatni Pietro beszédét, hogy egyedül fog meghalni mert te nem szereted ő pedig sosem szeretne mást.- nevetett a férfi mire az asztalunknál mindenki vihogni kezdett.

-Köszi, Clint.- motyogott a mögöttem lévő Pietro és arcát a nyakamba tolta.
Jobb kezemet hajába vezettem majd simogatni kezdtem.

~

Nagyjából fél óra múlva mindenki befejeze a vacsoráját és visszamentek a medencébe. Én egy újjabb pohár jéggel ültem az árnyékban és Pietrót néztem. Éppen Tonyt nyomta le a víz alá. Valaki leült mellém.
-Gratulálok nektek.- szólt Wanda mire ránéztem.
A lányon egy piros fürdőruha volt. Csurok víz volt így a fa fapadon is tócsa állt.
-Köszönjük.
-Tudod, Pietro sosem szeretett így még senkit. Sosem használom az erőmet rokonokon de rajta kipróbáltam. Idegesített, hogy nem láttam a gonolatait ezért belenéztem. Őrülten szeret, Wav. Érted? - fogta meg kezeimet az ifijú Maximoff.
-Csak félek. Tudod nekem voltak már más férfiak. És olyankat tettek velem amit én nem akartam. - suttogtam letörten mire a boszorkány magához vont.
-Régóta ismerem Pietrot és ő sosem bántana téged. Vagy más lányt.- biztatott.
-Reméltem, hogy nem egy idegbetegbe szerettem bele.- nevettem el magamat mire valaki felszólalt a hátunk mögött.
-Biztosíthatlak, hogy nem.- nevetett Pietro majd leült mellém.

Délután hat óra volt. A hőmérséklet kezdett már lehűlni de ez sem állította meg a Bosszúállókat az úszásban. Megállás nélkül fröcsköltek, ugráltak, labdáztak.
Wanda elment, vissza a medencébe. Ketten maradtunk Pietróval.
Pietro megfogta a kezemet.
-Wandának igaza volt. Sosem tudnálak bántani, babám. - mondta miközben tekintete a medencén volt.
Ránéztem.
-Mindent hallottál?- kérdeztem.
Bólintott.
-Sajnálom, hogy nem tudom megadni neked azt amit szeretnél. - sírtam el magamat.
-Nyugodtan mondd el, ha most elakarsz menni egy másik lányhoz, megértem.- sírásom abbamaradt, nem is értettem, hogy hogy.
-Micsoda? Abby! Sosem hagynálak el. Figyelj. Engem nem érdekel, ha sosem fog megtörténni köztünk, de én attól még szeretlek és sosem akarlak elveszíteni. - ölelt át.