A lány aki megfagyott ~P.M.~

15

Nem tudok úszni

Pietro Maximoff szemszöge

-Nyugodj meg!- álltam fel majd előre sétáltam, hogy megnézzem mennyi idő van még az útból.
-Már csak fél óra!- kiáltottam hátra a lánynak. Leültem a vezetőülésbe majd néztem a város fényeit. A hold már jócskán fennt járt az égen. A csillagok is látszódtak, nem volt felhő a sötét égbolton.
Pár perccel később Abby csatlakozott hozzám. Leült a mellettem lévő székbe majd ő is nézni kezdte a város fényeit.
Egyre jobban közeledtünk a szárazföld felé.
-Pietro?- Abby hangja felriasztott.
-Mondd!- nyögtem halkan.
-Az ott micsoda?- mutatott egy felénk haladó, fekete pontra az égen.
Egy ideig néztem a foltot mikor rájöttem, hogy mi is az.
A repülő kiadott egy lövést ami a mi gépünk elejét érte, ott ahol mi ültünk. Abby alatt kirobbant a padló, zuhanni kezdett.
Éppen elbírtam kapni a csuklóját mire Abby reflexből fonta ujjait az én enyém köré.
-El ne engedj!- suttogta miközben próbált egyre jobban kapaszkodni kezemben.
-Nemfoglak!- markolásztam csuklóját.
Kezem izzadni kezdett. Egy idő után kicsúszott a lány csuklója kezem közül mire Abby sikítva kezdett el zuhanni a több méter mélyen lévő víz felé.
Majd belecsobbant.

Sokkolva néztem a lány után. Egészen addig, amíg alólam is eltűnt a padló és én is lezuhantam a hideg, mély vízbe.

~

Waverly Abby Miller szemszöge

Ilyedten kezdtem kapálózni a víz alatt. Testemet nem én irányítottam, sokkal inkább a túlélési ösztönök. Sosem tudtam úszni. Igazából sosem voltam tengerben vagy óceánban.
Kibuktam a víz alól majd levegőért kapkodtam.
-Pietro! Pietro!- kiabáltam a fiú nevét miközben kiköptem egy adag sós vizet a számból.
-Abby!- kiáltott vissza Maximoff.
-Nem tudok úszni!- csapkodtam ilyedten magam körül a vizet. Lábaimmal össze-vissza rugdostam, mindent megtettem azért, hogy a víz felszínén maradhassak.
Pár másodperc múlva Pietro testét fedeztem fel ahogy felém úszik.
Amikor mellémért megragadta karomat majd magához rántott.

Nem érdekelt, hogy ki ő. Nem érdekelt, hogy legszivesebben most megölném azért mert elhozott a táborból. Az sem érdekelt, hogy mit fog szólni ahoz, amit csinálni fogok. Csak az érdekelt, hogy kikerüljek ebből a sok vízből.

Kezeimet nyakába vezettem, ott pedig összekulcsoltam azokat. Lábaimat dereka közé fontam. Pietro reflexszerűen fenekem alá helyezte kezét de amikor rájött, hogy valahogy úsznia is kell, elvette. Amiért egyébként nagyon hálás vagyok.
Arcomat a fiú nyakhajlatába fúrtam.
Pietro elúszott egy leszakadt repülőgép darabig majd az egyik kezével megkapaszkodott benne.
-Menj át Abby!- utasított de én nem mertem felemelni a fejemet a nyakából.
-Gyerünk már! Nagyon hideg a víz!- Pietro indulatosabb volt mint előbb. Így hát erőt vettem magamon majd átrugaszkodtam a repülőgép darabra.
-Ide nem férsz fel!- néztem végig a leszakadt darabon.

-Ugyan már! Ez nem a Titanic. Pont odaférek melléd. - halványan elmosolyodott majd felmászott mellém.