A lány aki megfagyott ~P.M.~

23

Vigyázz rá!

A lány hahotázásba kezdett. Köhögve figyeltem minden mozdulatát.
-Nem akarsz kikerülni innen?- tettem fel fekve a kérdést mire az rámnézett.
-De! És ki is fogok. Ha beviszlek a bázisra.- mondta mosolyogva majd megragadta lábaimat és húzni kezdett a hóban.

Egy ideig tűrem, hogy végigráncigált az egész csatamezőn, ezzel számat teletömte véres, hideg hóval de egy idő után elegem lett.
-Beszéljük meg!- köptem hátba a lányt de nem reagált. Ekkor eszembe jutott apukám szavai.
Minek élni, ha nem vagyunk bátrak?

Tudtam. Mindvégig tudtam, hogy az erőm azért nem jelentkezik, mert én elzárom magamban. Titkon rettegtem saját magamtól is. Sokkal könnyebb volt magamba zárni az érzéseimet mint, hogy megmutassam őket. De apukám szava rádöbbentett az igazságra.

Kezeimet a lányra irányítottam majd lefagyasztottam őt.
Vékony jégréteg ebben az esetben sokat ért. Eldőlt mint egy bábu én pedig felpattantam és elindultam a többiekhez.

-Tony!- szólítottam a férfit aki éppen kilőtt egy rakétát az egyikre az pedig felrobbant.
-Igen?- fordult felém.
-Be kéne jutnunk. Ez csak elterelés. Hidd el, ismerem az árvaház összes húzását!- biztattam.
-Rendben! Steve, Waverly, Pietro és én bemegyünk. Ti addig kinnt tartjátok a frontot!- kiáltott a többieknek. Elindultam volna de Wanda visszarántott.

-Vigyázz Pietrora. Kérlek!- hol az egyik, hol a másik szemembe nézett.
-Vigyázok rá!- bólintottam mire a lány megkönnyebülve ölt meg egy újjabb ellenséget. Akartam még neki mondani valamit de ekkor valaki felkapott és elrohant velem.
Mikor letett idegesen csaptam vállon.
-Muszáj volt?- kérdeztem idegesen mire Pietro vállat vont.
Egy folyosón voltunk ahol senki más nem volt rajunk kívül.
-Hol vannak Tonyék?- kérdeztem és körbenéztem.
-Majd jönnek csak lemaradtak.- rántott vállat a szélvész srác és leült a fal tövébe.

Az egyik pillanatban még ült és magyarázott a másikban pedig egy szörny szájából lógott ki.
-Mi a fene?- lefagyva néztem végig ahogy felfalják a srácot.
Pietro azonban talpraesett volt és kirúgta magát a szörny szájából így a padlóra esett.
Támadója utánna nyúlt és felemelte őt a bokájánál fogva. Ekkor eszembe jutott Wanda kérése és a szörny felé lőttem egy jégcsapot ami átszúrta csápját ezzel a falhoz láncolta őt. Kezeimből áradt a hideg. Bizsergett olyan érzés volt, mintha tűvel szúrkálnák.
Pietro leeset a földre.

-Jól vagy?- siettem hozzá és felemeltem fejét a földről.
-Persze!- nyögte és nehézkesen felemelkedett.
-Jól van Pietro, gyere!- biztattam a sebesült fiút.
-Segítsen valaki!- kiáltottam el magam de az éppen felkelő fiú befogta a számat.
-Abby!- nyögte miközben keze számon feküdt.
Másik kezét hasán tartotta de most elvette onann és egy hatalmas harapás látszódott.
-A francba!- kaptam szám elé kezemet.
A szörny kiszakította a falból a csápját majd újból támadni kezdett. Dühösen álltam fel Pietro mellől majd újból egy jégcsopot küldtem a szörnyhöz. Összerogyott én pedig elkezdtem hozzá sétálni. Mikor odaértem leszúrtam. Visszasétáltam a földön fekű fiúhoz.

-Megölted.- suttogta majd belémkapaszkodva felállt.
-Igen, tudom.- forgattam szememet és átkaroltam majd elbicegtünk a folyosó végéig ahol egy újjabb ellenség várt minket.