A lány aki megfagyott ~P.M.~

37

Gyilkossá válni

Mikor kimondtam az utolsó szót, valaki feltépte Pietro szobájának ajtaját és felém tartott egy fegyvert. Meghúzta a ravaszt, de nem lőtt le csak kilökött az ablakon ami ripityára tört.
-Abby!- kiáltott utánnam az aggódó fiú miközben kihajolt az ablakon és a lefelé zuhanó testemet nézte.
Próbáltam megfordulni a levegőben, hogy magam alá tudjak fagyasztani de nem jött össze. A levegő olyan erősen nyomta össze végtagjaimat, hogy mozdítani sem tudtam őket. Tehetetlenül vártam a becsapódást.

A víz hideg zuhanyként ért engem. Látásom elsötétült, egyre mélyebbre süllyedtem a hideg vízben. Hirtelen felfogtam, hogy hol is vagyok, mit csinálok ilyedten kezdtem csapkodni, ficánkolni. Egyszer csak valaki mellém ugrott és kirántott a  vízből.

-Abby! Lélegezz, Abby!- csapkodta mellkasom Pietro.
Prüszkölve, köpködve kapkodtam levegőért.
Pietrót is szembeköptem nem csak egyszer.
-Hála az égnek!- dőlt hátra a megkönnyebbült fiú.
-Hányszor kell még megmenteni, te lány?- kérdezte nevetve a fiú mire felpattantam és belelöktem a vízbe.

Mikor felálltam megszédültem, szemem elött sötét pontok jelentek meg. Eldőltem mint egy darab fa. A becsapódas fájt de nem volt vészes.

Mikor kinyitottam a szememet a földön feküdtem a fiú pedig éppen a medencéből mászott ki.
-Hol van?- utaltam a férfire aki kilökött az ablakon.
-Wanda elintézte.- csavarta ki pólóját a fiatal szuperhős.
-Ez egy jelzés volt, Maximoff.- ültem fel a fűben.
-Wandát akarják.- könnyeztem be.
-De nem adom oda!- suttogtam  dühösen és bementem a toronyba.

~

-Hé, te!- kiáltottam a folyosó végéről. A másik végén Wanda harcolt a katonával akit az árvaház küldött.
A harc abbamaradt, mindketten ránknéztek.
-Ki küldött? Dr. Thompson?- kezdtem ideges lenni.
A férfi meg sem szólalt.
-Abby!- szólt utánnam Pietro aki pont akkor fordult be a folyosóra.

Idegesen lépdeltem a férfi felé.
-Megfoglak ölni.- közöltem vele terveimet mire az ilyedten kapaszkodott bele Wandába aki undorodva rázta le magáról a kezét.
-Ne érj hozzám!- mondta sértetten a lány majd felemelte a fiút.

Odamentem a pároshoz de valaki megragadta a kezemet.
-Nem kell ezt tenned, drágám.- gyengéden fonta körbe kezemet az övé.
-De én ezt akarom.- fordultam neki háttal.
Pietro mögémlépett, közvetlen mögém és fülembe suttogott.
-Egy gyilkos leszel. - ajkai súrolták fülemet amitől kirázott a hideg.
-Már így is az vagyok.- válaszoltam ridegen, elrejtve az igazi reakciómat.

Kezeim között egy jégcsap keletkezett amit erőteljesen a férfi lábába döftem.
Nekilöktem a falnak, teste kétoldalához egy egyszerű kézmozdulattal jég falat képeztem ami elállta az útját. Nyakához egy hegyes, hideg jeget közelítettem. Agyamat elhomályosította a düh, nem bírtam tisztán gondolkodni.
Azt akartam, hogy meghaljon.