A lány aki megfagyott ~P.M.~

48

Kölcsön kenyér vissza jár

Kézenfogva sétáltunk ki az épületből. A kisfiú mellettem sétált miközben kezemet markolászta. Másik kezemmel Pietrot karoltam fel, nehogy elessen.
-Abby.- suttogta a gyenge fiú mire hümmögtem.
-Az én voltam?- mutatott a hasamra.

Nem válaszoltam csak haladtam tovább.
-Remek.-motyogta az orra alatt a sebesült majd ellökött magától.

~

Pietro a vizsgáló asztalon ült és a földet nézte. Éppen a sebét kötözte Bruce. Elötte álltam, velem már végzett.
-Pietro!- szóltam de nem reagált.
-Pietro!- kiáltotttam mire Bruce összerezzent.
Nem reagált erre sem, így elé léptem.
-Hallasz engem?-fontam össze karjaimat.
Pietro még mindig bambulta a földet így idegesen fújtattam egyet.

-Úgy tudom, hogy a lábad sebesült meg, nem a füled.- vágtam hozzá de erre sem reagált.
-Válaszolj már!- ordítottam mire a falakon jég futott végig. Bruce hátrébb lépett tőlem majd megszólalt.
-Én most akkor elmennék.- muattott az ajtó felé és már itt sem volt.

-Mi a bajod, Pietro?- lestem rá.
Végre valahára megszólalt.
-Bántottalak, Abby.- olyan halkan beszélt, hogy szinte meg sem hallottam.
Megkönnyebbültem.
-Csak ez a baj? Ugyan! Az csak egy karcolás.
-Majdnem elvéreztél, Abby.- nézett rám szigorúan a fiú.

-Nézd, Pietro.- fogtam meg kezeit mire ő megremegett.
-Nem te voltál. A kisfiú irányított. Te sosem tennél velem ilyet. - simítottam meg az arcát de elrántotta onnan.
-És én... Szere...- éppen kimondtam volna az utolsó szót amikor Pietro felpattant és elviharzott.

-Na azt már nem!- rohantam utánna.
Kint sehol sem találtam így elkiáltottam magam.
-Pietro!- kiáltottam és abban a pillanatban fellökött valaki.
-Sosem bántanálak mi? Most is megtettem, Abby. Nem vagy biztonságban mellettem.- állt meg egy pillanatra elöttem a fiú majd tovább futott.

Nyögve keltem fel a földről.
-Nem fogsz ellökni magadtól.- motyogtam mire a fiú megállt.
Furcsán tekintettem végig rajta, hogy egy mondatomra megállt.

-Te is segítettél nekem én is fogok neked.- mondtam majd közelebb araszoltam hozzá.
-A szúrás egyeltalán nem fáj.- simítottam meg a karját mire őt kirázta a hideg de nem húzta el onann a kezét.
-De a szívem annál jobban, ha így kell látnom téged.- mosolyogtam majd átöleltem. Pietro sírva ölelt vissza.

~

-Gyerünk találj el, ha tudsz!- ordított Steve a másik oldalon lévő Natashának mire az felemelte a vizipisztolyát és telibe lötte a katonát.

-Mi is játszunk?- nézett rám boldogan a fél órája még síró fiú.
-Naná!- a nap már lemenőben volt így nem volt tikkasztó hőség.
-Nem, nem!- kiáltott felénk Bruce.
-Ti pihentek!- ültetett le minket a padra így csak nézni tudtuk a csapatot.

-Abby.
Válaszul hümmögtem egyet.
-Hol van a kisfiú?- kérdezte majd rámnézett.
Pont abban a pillanatban lépett ki a kertbe az ifjú mutáns.
-Waverly, éhes vagyok.- mondta majd elém lépett és felkapaszkodott a padra.