A lány aki megfagyott ~P.M.~

6

A találkozás

A lánynak mindene fájt. Sajgott a háta, a lábai, a keze de főképp a feje fájt. Fejéhez kapott volna, de nemtudott mert levolt kötözve.
Ideje sem volt átgondolni, hogy hol lehet, fény szűrődött be az eddig teljesen sötét szobába.
Egy férfi közeledett felé.

Amikor eléért lehajolt a magasságába és elmosolyodott.
-Kissé fagyos a hangulat nem?- farkasszemet nézett a rettegő lánnyal.
Megsimogatta kopasz fejét majd eloldozta.
-Gyere!- intett fejével, hogy kövesse.

Waverly megtette az első lépését kifelé a szobából. A szobából egy hatalmas folyosóra lehetett kimenni. Ahogy meglátta a folyosó padlóján lévő szőnyeget a lány megállt. Stark összehúzott szemöldökkel figyelte a lány minden mozdulatát. Waverly lassan legguggolt majd megsimította a szőnyeget. Régen érzett ilyet.

-Oké, ez fura volt. Menjünk tovább a többiek már várnak ránk!- maga elé tolta a lányt nehogy elkószáljon.

~

A nappaliban hatan ültek. Kettő lány és négy fiú. Mielött beléptek volna a terembe mindenki nevetett és beszélgetett, viszont amikor megérkeztek rögtön csend lett. Hallani lehetett a légy zümmögését, szinte tapintani lehetett a feszültséget.
Elöször Kapitány szólalt meg.

-Szia! Amerika Kapitány vagyok de csak Steve!- közelebb ment Waverlyhez és kezet nyújtott.

Waverly csak nézte a hatalmas jobbost de nem viszonozta a gesztust. Ez Stevenk is leesett így maga mellé engedte kezét.
-Hát jó! Ez itt a csapatom!- mutatott a háta mögé.

-Wanda, Natasha a kettő lány- fokozatosan mutatta be az új arcokat de a lány így sem bírta megjegyezni a neveket.
-És végül Pietro.- mutatott a szőkére aki egy fotelban üldögélt.

Waverly nézte egy ideig majd vissza vezette tekintetét Stevere.
Látta, hogy beszél de nem figyelt rá. Nem is érdekelte. Sokkal inkább az, hogy hogyan szökhetne meg innen. Lassan körbevezette a tekintetét a szobában. Volt egy ablak.

Pietro a lány arcát figyelte. Mindenki azt hitte, hogy az újjonc figyel a kapitányra de a szélvész srác tudta, hogy nem így van. Bármennyire próbálta, nem tudta elrejteni a mosolyt az arcáról. Steve csak beszélt és beszélt, a lány meg kinézett az ablakon.

Aztán minden olyan gyorsan történt. Az egyik percben még mindenki nyugodtan ült a nappaliban, Steve hegyi beszédet tartott amit nemhogy Waverly, de még Tony is unott, a másik percben pedig mindenki az ablakon bámul kifelé. A levegőben zuhanó lányt nézik ahogy egyre gyorsabban közeledik a föld felé.

-Péntek egy páncélt!- kiáltotta Tony és ő is kiugrott.
Aki meg fennt volt még a napppaliban elindult a lépcsőn vagy a lifttel lefelé.

Tony várta a lány  becsapódását szinte már látta magaelött ahogy matricává válik. Azonban az utolsó pillanatban a lány egy csúszdát készített saját kezei által amin lecsúszott és eszeveszett rohanásba kezdett.