A lány aki megfagyott ~P.M.~

19

Rántotta

Csak ültem ott és néztem ki a fejemből. Az éjjeliszekrényen lévő óra hajnali kettőt ütött. Fáradtan pillantottam rá majd eldőltem a földön. Akármennyire is fáradt voltam nem mertem aludni. Félem az itt lévő emberektől, vissza akartam menni a táborba. Felkeltem a földről és letelepedtem az ágyra. Magamra húztam a takarót és fejemet úgy támasztottam, hogy lássam az ajtót. Rettegve figyeltem egyfolytában a kijáratot, hátha kedve támad valakinek berontani rajta.

A szobámra boruló csendet egy hatalmas zaj csapta meg. A hang lentről jött. Felkaptam fejemet de vissza is feküdtem. Majd ők megoldják.

~

Hajnali hatig bírtam nézni az ajtót. Hatkor felkeltem az ágyból és kinyújtóztattam tagjaimat. Beletúrtam hajamba majd kinéztem az ablakon. Napfelkelte volt. A nap felkelő sugarai narancssárgásra festették a tájat. Az emberek éledezni kezdtek, egyre többen voltak az utcákon.
Halk kopogás rázta meg az ajtómat.
-Reggeli!- nyitott be Clint.
Vállam felett átnéztem a vendégre majd visszafordultam a kilátás felé.
-Nem vagyok éhes.- válaszoltam halkan.
-Hát oké. Akkor megeszem egyedül azt a sok rántottát és virslit!- válaszolta Clint majd feltűnően lassan elkezdte becsukni az ajtót.
-Várj!- szóltam utánna mire ő boldogan nyitotta ki az ajtót és nézett rám.
-Egyedül vagy?- csillant fel a szemem.
-Ha velem jössz akkor nem leszek egyedül.- viccelődött a férfi mire nekem is egy mososly kúszott az arcomra.

~

-Akkor tulajdonképpen mi is ez?- mutattam a serpenyőre amit Clint tett le elém.
-Rántotta.- válaszolta a férfi és szedett nekem.
-Sosem láttam még ilyet.- ámultam a  sárga ételen.
-A táborban általában szendvicset reggeliztünk. Nem volt tűzhely.- mondtam majd megkóstoltam a rántottát.
-Ez nagyon finom!- mutogattam a villával miközben teli szájjal próbáltam minél értelmesebb mondatot alkotni.
-Örülök neki!- mosolygott kedvesen a férfi és öntött nekem egy kis vizet.
-Mindeki ilyen sokáig alszik?- kérdeztem mire a lift sípolása válaszolt.

-Jó reggelt!- lépett be a terembe az új vendég.
Fekete melegítőnadrágot viselt, fehér pólóval. Lábán egy szürke zokni volt. Haja gubancosan trónolt feje búbján. Arcát megdörzsölte majd leült Clint mellé és szedett magának a reggeliből.
Mikor Pietro leült én vele együtt felálltam majd elhagytam a termet.
Nem akarok tagja lenni a Bosszúállóknak. Én csak egyszerűen élni szeretnék.

Visszasétáltam a szobámba majd leültem a földre és csak bambultam. Hirtelen hatalmas fájdalom nyilalt fejem hátuljára amitől eldőltem a szőnyegen. Sikítottam és a szőnyegbe markoltam. Hirtelen kivágódott az ajtó és Clint rohant be rajta.

-Waverly! Héj!- rángatta vállamat de nem segített.
A fájdalom nem enyhült.
Clint felkapott karjába majd kilépett velem az ajtón.
-Tarts ki!- suttogta a fülembe és berontott velem egy szobába.