A lány aki megfagyott ~P.M.~

49

Szabad vagy!

-Gyere.- mondtam majd kézenfogva besétáltam a konyhába.
A fiút leültettem az asztalhoz majd elővettem egy kenyeret és egy kis vajat.
-Mivel nem tudok mást csinálni így vajas kenyeret kapsz.- nevettem kínomban mire valaki felszólalt.
-Én is kérek.- jelent meg Pietro majd átölelt.
Mikor kész lett az első kenyér Pietro szájába tömtem.
Pietro megette majd mosolyogva nézett rám.

Szája körül ki volt kenve vajjal.
-Néha olyan vagy mint egy baba.- mondtam majd letöröltem a szájáról a maradékot.
Odaadtam a kisfiúnak a kaját aki lecsapott rá.
-Hogy hívnak?- ültem le mellé.

-Nemtudom.- vont vállat mire öszeszorult a szívem.
-Általában ötszáztötvenhatnak.- mondta majd beleharapott a kenyerébe.
A fiú fel sem fogta szavainak súlyát.
Szám elé kaptam a kezemet majd kirohantm a konyhából egészen a folyosóig. Ott lecsúsztam a földre és elsírtam magam.

-Minden rendben, kicsim?- guggolt le elém Pietro majd megsimogatta hajamat.
-Azt hiszi, hogy ez a normális.- suttogtam szomorúan.
-Nem láthat téged összetörve.- mondta majd óvatosan felhúzott.

-Jólvan.- motyogtam majd megöleltem a fiút.
-Istenem, de szeretlek, drágám.- momdta majd megpuszilta a fejemet.

~

Leültem a fiú mellé aki boldogan falatozott.
-Mit szólnál ahoz, ha adnánk neked egy nevet?- kérdeztem és megsimogattam a fejét.
-Tényleg?- meredt rám hatalmas szemeivel.
-Mondjuk lehetnél Victor.- szólalt meg Pietro.
Elmosolyodtam majd megszólaltam.
-Illik rád.- bizattam a fiút mire az elmosolyodott.
-Az apukámat  Willnek hívták. Csak meghalt.- szomorodott el mire átöleltem. De amikor eszembe jutott valami ijedten toltam el magamtól.
-Mi volt a teljes neve?- kérdeztem gyanakodva mire ő mosolyogva válaszolt.
-William Bing.

~

Miután lefektettem Victort visszasétáltam a nappaliba.
-Aranyos fiú, nem igaz?- beszélt Pietro, aki a kanapén feküdt.
-William Bing az apja.- sokkoltam le mire magához húzott.
Rádőltem, ő nyögött egyet.
-Nehéz vagy.- nevetett mire dühös arcot vágtam.
-De nálad nem nehezebb.- vágtam vissza.
-A sok izom!- Pietro befeszítette jobb karját.

-Szerintem is.- legyintettem ezzel ráhagyva a dolgot.

~

Gyorsan rúgtam be a kulcsra zárt ajtót ahol egy mutánst őriztek.
-Gyere!- kiáltottam és elindultam kifelé de amikor láttam, hogy a lány nem követ megálltam.
-Szabad leszel!- szőke haja volt és arcán értetlen kifejezés ült. Ezek szerint mostmár nem vágják a hajukat.
-Nem lehet.- halkan besztélt, félt valamitől.
Lassan elé sétáltam majd óvatosan felrántottam.
-Mostantól mindent lehet!- mosolyogtam rá mire ő is elvigyorodott.