A lány aki megfagyott ~P.M.~

47

A kés

-Gerlepár!- kiáltott nekünk oda Tony, aki idő közben kijött a medencéből.
-Nem akartok filmet nézni?- kérdezte de válaszunkat meg sem várta és már bent is volt a nappaliban.
Mi is be mentünk.

Tony elindította a filmet és pedig leültem Pietro mellé.
A film eleje után tíz perccel Tony megunta majd elsétált, gondolom vissza a többiekhez.

Fáradtan dőltem le Pietro vállára.
-Álmos vagy?- simogatta meg arcomat amitől elkapot a hányinger.
-Ezt ne, kérlek.- fogtam meg a kezét.
Pietro rögvest visszarántotta majd bocsánatot kért.
A fiú ellökte a fejemet a válláról mire én dühösen fordulam felé de amikor ránéztem ő eldőlt és kitárta a karjait. Dühöm se perc alatt elszállt, mintha nem is lett volna.
Odabújtam hozzá  majd fejemet mellkasára helyeztem.

~

Csöndben szeljük az árvaház kihalt folyosóit. Pietro mellettem sétál.
William Bingért jöttünk akit múltkor elvert Hulk.  Csak arra nem számítottunk, hogy van egy gyógyítója és se perc alatt visszahozta őt az életbe. Ha sikerül megölnünk a mutánsok szabadak lesznek.

-Néha elgondolkodok, hogy milyen lehetett itt élni.- kezdett bele Pietro.
Felsóhajtottam.
-Nagyon rossz volt. Ha szeretnéd megmutathatom a szobámat.- suttogtam mire a fiú bólintott. Odaléptem az egyik ajtóhoz amire egy egyes volt belekarcolva.
-Itt is van a kínzókamra.- nevettem a megnevezésen pedig egyeltalán nem voltam boldog. Berúgtam az ajtót. A szobám ugyanabban az állapotban volt mint amikor elszöktem.

Pietro a falhoz lépett majd furcsa tekintettel figyelte az azon húzódó piros foltot.
-Ez ugye nem a te véred?- kérdezte miközben felém fordult.
-Nem véletlenül hívtam kínzókamrának. Sokszor elvertek és hagytak elvérezni.- motyogtam Pietro pedig idegesen beszívta a levegőt.

Ekkor kivágódott az ajtó és egy fiú lépett be rajta. Nagyon kicsi volt alig lehetett nyolc éves. Szívem összeszorult a látványra. Ránézett Pietrora aki a kisfiú leste. Abban a pillanatban Pietro rámkapta a tekintetét majd nekem támadt.

Furcsállva védtem ki az első ütését majd belerúgtam.
-Pietro!- rivalltam rá de nem válaszolt.
Újból nekem támadt és most fel is lökött. Felémtornyosult majd felkapott egy kést és belémdöfte.

Azt a kést legutoljára Dr. Thompson döfte belém.

Felnyögtem fájdalmamban. Legszivesebben sikítottam volna de itt megtanultam, hogy csendben kell szenvedni. Lerúgtam magamról Pietro testét majd kihúztam magamból a kést.

A kisfiú felé kezdtem sétálni.
-Ha nincs bábúd akkor nem vagy erős.- mosolyogtam gonoszan miközben megforgattam a kezemben a kést.
A kisfiú ijedten fordult meg és sietett volna ki a szobából de elállta az útját az általam készített jégfal.
Leguggoltam a rettegő fiú elé majd megmarkoltam a kést.
-Segíteni fogok neked. Rendben?- kérdeztem mire ő aprót bólintott. Felemeltem a kezemet amiben a kés volt és egy egyszerű mozdulattal a falba vágtam. A fiú megkönnyebbülve sóhajtott fel, hogy nem benne végezte a fegyver.

Felvettem a kisfiút aki úgy kapaszkodott belém, hogy azt hittem kiszorítja belőlem az összes levegőt.
Felrántottam Pietrot is akit az előbb ütöttem ki majd kisétáltunk az árvaházból.