Késtél - Nagy Márk szemszöge

1. rész

Előző szombaton továbbjutottam, bár ez nem is volt kérdés. Mint mindig, feszülten vártam hogy mondják végre a nevem. A márkereknek hála, sikerült, és következhetett a duetthét. Bexit kaptam partnernek. Hm...szép lány. Rengeteget hallgattam a zenéit, és mindig elgongolkozom azon, hogy ki lehetett az a seggarc, aki ennyit késett. Na de nem is ez a lényeg.

Este összetalálkoztam anyuval a folyosón, mikor indultam aludni.
- Jó éjt Márk!
- Neked is - indultam meg, de utánam szólt.
- Helyes lány ez a Bexi nem? - kérdezte.
- Hát...de. Végül is. - forgattam a szemem. Anyu nagyon aggódik értem, mert mióta ismert lettem, előjöttek a rég nem látott barátok és ismerősök. Ők mind érdekből közelítenek. Jobb vigyázni velük. Nekem nincs szükségem ezekre az emberekre, bár jól esne egy biztos pontot tudni magam mellé.
Anyát otthagyva indultam a szobámba, amikor eszembe jutott, hogy nem ártana közölni a rajongóimmal ki lesz a partnerem. Kiraktam egy képet amit róla találtam, és már posztoltam is. Kicsivel később ránéztem az ő oldalára és elégedetten zártam be, mert ő is kirakta.

Hétfő reggel, már késve ébredtem, ezért kapkodva letusoltam és felöltöztem. Megkajáltam, majd hívtam is egy taxit. Az úton azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lehet Bexi, a való életbe.
Bunkó, vagy kedves. Könnyen megkapható, vagy sem. Élőben is olyan szép mint a neten, vagy az csak a látszat.

A stúdióba beérve, elszaladtam a büfébe egy vízért és egy mentolos cukorért, mert kapart a torkom. Miközben vártam, Hajnal Brigitta állt meg mellettem, és szokás szerint untatott, meg persze kötekedett. Ügyet sem vetve rá, néztem, hogy mikor jön már a "rendelésem", mert totál elkéstem. Hálát adva istennek, kifizettem a cuccokat, és megindultam a stúdióba.
A ledfal mögé érve, hallottam hogy Bexi már énekel, és amikor kinyílt a fal, élőbe is megláttam a lányt.
Kicsit paráztam a találkozástól, de ez kívülről nem látszott. Nagy Márk (vagyis én) magabiztos és helyes😉. Nem lehet gond.

Mivel Beka énekelte az én részemet, úgy gondoltam majd cserélünk és elkezdtem énekelni.
- "But you didn't have to cut me off" - és ekkor az a kis közönség aki ott volt, tapsolni kezdett. Váratlan dolog ért, ugyan is a lány még mindig énekelt velem együtt. Nem hagyta magát.
- "I guess that I don't need that though, now You're just somebody that I used to know"- énekeltük teljesen egyszerre.
- Pokoli jól szólnak együtt - mondta a zenei főszerkesztő. Egyet értettem vele, ezért csak mosolyogtam, mikor valaki kizökkentett a bambulásból.
- Mit csinálsz? Az én részem jön.
- Nem baj. - mondtam, leengedve a mikrofont a combomhoz, hogy rajtunk kívül senki se hallja mit susogunk.
- Mi az hogy nem baj? Az Kimbra rész, eredetileg is női vers.
- De te meg énekelted az én részemet. - itt lezártam volna, de nem hagyta magát. Nehéz hét lesz az biztos.
- Mert nem voltál itt. - mosolygott. Jogos. De ha ő se akkor én se hagyom magam😉.
- Akkor is. Most cserélünk. Na - emeltem a mikrofont a számhoz - "Now and then I think of all the times you screwed me over..."
- "But had me beliveing it was always something that I'd done" - itt már ő is bekapcsolódott. Látszott rajta hogy tiszta ideges. Aranyos volt, de tovább kellett játszanom a szerepem. - Hagyd abba! - sziszegtem.
- Te hagyd abba! - mondta, és így énekeltünk végig...