Késtél - Nagy Márk szemszöge

25. rész

Reggel felhívtam Bekát. Elég hűvösem vette fel.
- Nem tudsz aludni?
- Jó reggelt, Beka - köszöntöttem vidáman.
- Igen?
- Csak csörögtem. Van hangom.
- Gratulálok, óriási teljesítmény.
- Öhm. Haha. Khm. Baj van?
- Nem, miért lenne?
- Ja, csak... reméltem, hogy nem ébresztettelek fel.
- Nem, már ébren voltam.
- Oké. Most megyek a dokihoz. Kíváncsi vagyok, hogy mit mond - célozgattam arra, hogy jöjjön velem.
- Aha - mondta unottan.
- Odajössz? - tértem rá arra, amiért igazából hívtam. Jól esne a "támogatása".
- Forgatás lesz?
- Nem, csak én megyek.
- Akkor nem.
- Ööö... Oké, akkor...
- Találkozunk a próbán - koptatott le. Au, ez fájt.
- Ez minden?
- Miért én monjdam meg? Te hívtál.
- Aha - mondtam halkan. - Akkor később. Szia.
- Szia - és letette.

Nem fogom szépíteni a dolgokat. Eléggé megbántott. Kicsit később csörgött a telefonom. Ő volt. Nem vettem fel, csak kb a 20. csörgésre.
- Elfelejtettél még bunkóbb lenni, és most visszahívsz, hogy pótold?
- Márk, ne színlelj már. Tudjuk, hogy mi van. Holnap végzünk egymással.
- Ha így gondolod... - nem tetszik a hozzáállása. Simán tudnánk tartani a kapcsolatot.
- Nem így gondolom, hanem így van. Te is nagyon jól tudod.
- Ezért hívtál? Ma már egyszer elrontottad a reggelemet. Most megint el akarod?
- Argh!! Elnézést.
- Hogyan?
- Nagyon sajnálom!
- Tényleg?
- Igen!
- Jó. Mit akarsz?
- Honnan tudod, hogy akarok valamit?
- Ismerlek.
- Nem ismersz, a héten találkoztunk először! - förmedt rám. - Csak ez egy hosszú hét.
- Szóval?
- Jó. Előtted van a naptárad?
- Randi?
- Igen. Egy általános iskolában - ?
- Mi?
- Liliről van szó. Bejönnél velem három hét múlva a sulijába? Halloween-nap lesz...
- Három hét múlva? - csodálkoztam. Az előbb mondta, hogy a műsor után végzünk egymással. Akkor ez most hogy van?
- Időben akartam szólni.
- Meglátom, hogy mit tehetek - húztam az agyát. Persze, az első pillanattól kezdve tudtam, hogy elmegyek.
- Mi az, hogy meglátod? Tök üres a naptárad jövő szombattól!
- Hé! Hééé! Ha megnyerem a műsort, ez betelik. Egy pillanat alatt.
- Azért legyen ott időben egy tízperces program. Ne már, ez nem nagy kérés.
- Mondja ezt az, aki a dokihoz sem jön el velem.
- Nagyfiú vagy, el tudod intézni egyedül is.
- Te pedig nagylány vagy, ki tudsz találni mást a húgodnak.
- Egy tízéves kislány kéri tőled ezt, és ilyen aljas vagy?
- Egy tízéves kislány nővére kéri tőlem ezt, és igen.
- Fúúú.
- Itt várlak.
- Utállak.
- Nem is.
- De igen.
- Mondom, hogy nem. Látom, ahogy rám nézel.
- Nem is nézek rád.
- Ma megcsókollak.
- Nem, mert köhögsz.
- Már jobban vagyok.
- Azt majd a doki eldönti.
- Úton vagy már?
- De idegesítő vagy.

Ha minden jól megy, ma megcsókolhatom. Idegesítő vigyorral a fejemen mentem a rendelő felé. Nem lehetett letöröni a képemről.