Késtél - Nagy Márk szemszöge

11. rész

Ott álltam a mosdóban, és alig bírtam abbahagyni a köhögést. Borzasztóan sajnálom, hogy ott kellett hagynom Bekát. Egyedül végigvitte a műsort. Biztos, hogy vissza fogom nézni.

- Márk? - hallottam a hangját. Valószínüleg Körtétől kérdezte, mert utána bekopogott.
- Egen? - vagy valami hasonló választ nyögtem ki. Beka benyitott. Épp hidegvízzel mostam az arcom.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Kiköptem a vizet elő műsorban. Szerinted?
- Oké, mondjuk nem csak kiköpted, hanem egyenesen rám! Van fogalmad róla, hogy milyen mémek lesznek ebből?
- Hogy lehetsz ilyen önző? Majdnem megfulladtam.
- Én vagyok önző? Ott hagytál élőben...
- Mert köhögnöm kellett! - vágtam rá azonnal, de a hirtelen megszólalástól, ami nem is volt halk, a mellkasom sajogni kezdett - Fáj itt - mutattam oda szerencsétlenül.
- Dokihoz kéne menned - enyhült meg.
- Eljössz velem?
- Hát... Szeretnéd, hogy menjek?
- Jó lenne - ismertem be.
- Oké, akkor megyek - ez tényleg jól esett.
- Kösz. Szerinted komoly bajom van? - rágtam idegesen a szám szélét.
- Nem hinném, talán valami torokgyulladás vagy ilyesmi.
- A fenébe! - csaptam a mosdó szélére - Ez most nem történhet meg. A fináléban vagyok.
- Szombatra elmúlik - próbált nyugtatni, de azért láttam rajta, hogy ő is rendesen pánikol.
- Nem eshetek most ki.
- Márk, nyugodj már le! - förmedt rám - Nem fogsz kiesni, ott leszek veled, de most szedd össze magad, és menjünk el orvoshoz. Tuti, hogy valami náthás cucc. Vagy hasonló - "ott leszek veled..."❤

Az oda vezető utat mindenki végig telefonálta. A pop/rock azt mondta, küld egy stábot, hogy felvegyék mi a bajom. A pletykák rohamosan terjedtek a neten, a közösségi oldalaim túlpörögtek. Mikor odaértünk megláttuk a nem kis méretű stábot... Azért ez már rohadtul túlzás volt.
- Basszus, legalább dokihoz tudnál elmenni kamerák nélkül - zsörtölődött Beka.
- Szerződésem van a műsorral, azt is rögzíthetik, ha kinyúlok.
- Senki nem fog kinyúlni - zárta le ezt a témát Körte.

Beléptünk a vizsgálóba, ahol a betegek, olyan csúnyán néztek ránk, mint egy börtönből szabadult tömeggyilkosra. Jó, volt egy kisebb kísérőtáborom, de azért ez túlzás volt. Persze volt aki csak mosolyogva köszönt, mert felismert.
Az operatőrök be akartak menni soron kívül. Vagyis hogy pontosabb legyek, követelték, hogy vizsgáljanak meg engem mindenki előtt. Végre lecsökkent a létszám (Körte, Beka, egy kamerás és én), mivel ugye nem mehettünk be előbb. Egy idő után halálra untam magam:
- Sose végzünk. Most lennének a beállások - néztem az órámra.
- Mi lenne, ha most nem ezzel foglalkoznál? - sóhajtotta a lány, aki már kezdte unni a nyavajgásomat.
- Ki fogok esni. Ez tény
Eddig eljutottam, és most vége.
- Körte, megtennél valamit? Leütnéd? - biccentett felém. Naaa.
- Márk, fejezd már be, fárasztó vagy - közölte unottan a menedzser.

Tovább vártunk. Halálra untam magam. Az operatőr az ujjlenyomatokat törölgette le a kameráról. Volt rá ideje.

- Mi van a neten? - kérdeztem, mert láttam, hogy Beki előveszi a telefonját.
- Ne akard tudni.
- Ne kímélj.
- Valósággal felrobbant a net a műsor után. És mém lett a köpésed. Gifek vannak róla. Nézd csak, Tumblr.
- Végem van - szóltam, miután megmutatta.
- Te gyerek, most már állítsd le magad - emelte fel velem szembe a hangját Körte - Egy műsorban szerepelsz?
- Igen.
- Vannak ellenfeleid?
- Igen.
- Rólad beszél most mindenki?
- Igen.
- Akkor nincs mitől félned. Kuss, és koncentrálj arra, hogy jól legyél.
- Ó.
- Na ugye - biccentett.
- Nagy Márk! - kiabálták a nevemet a rendelőből.