3. rész

401 9 0
                                    

- Kölykök, befejezni! - szólt Körte  tekintélyt parancsolóan - Mosolyogni mindketten! - beálltunk a képre a szokásos vigyorral. Amikor végeztünk azonnal elhúzódtunk egymástól.
- Duettpartner-cserét kérek! - jelentettem ki, bár cseppet se gondolgam így. Kár hogy az elején magamat megjátszva elkeztem bunkózni.
- Én is - értett egyet.
- Mindketten fejezzétek be - nevetgélt Körte - Neked a szombati adás - bökte meg Bekát - Neked meg a szavazatok - fordult felém - Befejezni a rivalizálást, jelenleg egy csapatban dolgoztok. - szidott meg mindkettőnket.
- Rivalizálás? - kérdeztem vissza - Bocs, de pár hét alatt nagyobb rajongótáborom lett, mint neki egy év alatt. - úgy utálom a bunkó énemet. Mondjuk ez a lány is így beszél velem, szóóóval mindegy.
- A segged alá lett tolva egy kereskedelmi téve, így nem nehéz - vágott vissza azonnal. Ez azért kissé bántott.
- Monja ezt egy facebook sztár...
- Saját erőmből jutottam oda, ahol tartok. A saját dalaimmal - utalt arra, hogy én másokét éneklem a műsor kedvéért. Nah szépek vagyunk mondhatom.
- A franc akart kamaszokkal dolgozni. Na most aztán mindkettő bekussol! - akadt ki Körte, és megragadott mindkettőnket - Bocsánatot kértek egymástól, mielőtt az interjúra mentek. Halljam.
- Én nem. - mondta Beka. Hát akkor én sem.
- Én főleg nem. - közöltem.
Körte erősebben megszorított és mindketten felszisszentünk.
- Előbb ő. - mondta.
- Hölgyeké az elsőbbség - vigyorogtam rá, áthajolva Körtén.
- Kezdjétek az istenit!
- Jó, jó aúúú - jajgatott - Sajnálom ha megbántottalak, nem volt szándékos.
- Oké - biccentettem.
- Hééé, most te jössz!!
- Eszemben sincs - de Körte mégjobban rászorított a kezemre - Sajnálom, nagyon - nyögtem ki.
- Na látjátok. Megy ez. Most pedig nyomás a próbaterembe!

Csendben lépkedtünk a folyosón, majd úgy gondoltam oldom kicsit a feszültséget.
- "Itt várok, fogalmam sincs, hol lehetsz, már megint elfelejtettél, ha hallod eztva számot, remélem, eszedbe jut, hogy pont háromnegyed órát késtél" - idéztem a legelső dalából.
- Nem vagy humoros - dünnyögte. Azért én láttam hogy majdnem mosolygott😉.
- Dehogynem - vigyorogtam elégedetten.

Késtél - Nagy Márk szemszögeWhere stories live. Discover now