- Hol a kártya?
- Nálam. De mit kapok érte?
- Ne szórakozz már, a kishúgomnak lesz. Valamilyen agyi rendellenesség miatt szereti, amit csinálsz. - ohh máris szimpi a kiscsaj😉.
- Jó tudni, hogy a családodban legalább valakinek jó ízlése van.
- Nagyon humoros vagy. Kérem a kártyát.
- Kérek érte egy közös fotót. - kell az instára.
- Mi van? - lepődött meg teljesen.
- Ne izgulj, csak a netre kell. - avattam be.
- Ezer közös képünk lett ma, nem kell több. - ingatta a fejét.
- De azok az újságba mennek. Nekem saját kell. Az instára. Valami exlúzív. Meg is ölelhetnél. - ó bárcsak...
- Na menj a francba a kártyáiddal együtt.
- Hé! Más örülne ha megölelhetne.- kértem ki magamnak.
- Akkor keress olyat, akit nem kell zsarolnod érte.
- Kell a kártya? - mosolyogram rá. Ezúttal őszintén.
- Argh. Mit akarsz, milyen kép legyen?
- Spontán. Na gyere csak. - ragadtam meg a kezét. Átkaroltam és megcsináltam a szelfit. Maradtam volna még úgy, ölelkezve...
- Mutasd! - vette át a telómat - Jó, de most kérem a kártyát.
- Parancsolj. Kettőt is hoztam.
- Elég egy.
- Legyen egy neked is.
- Mondtam, hogy nem kell.
- Ki tudja? Lehet, hogy a lelked mélyén te is Márker vagy.
- Hidd el, ha az lennék, már kinyírtam volna magam.
- Ne legyél már ennyire biztos a dologban. Kétféle ember van. Aki már kedvel és aki majd megkedvel...
- Elfelejtetted a kommentelőket, akik nem igazán rajonganak érted.
- Ők a másik csoport. Majd fognak. De most mennem kell vissza a próbára. Szia, Bexi - kacsintottam, majd el is indultam.
- Hé! Ne kacsingass rám, mint a hülye kamerába. Egyáltalán nem hatásos. - ó dehogynem😉.Judit elhúzta a próbát amiért "lógtam", így késő este értem haza. Anyu épp ment aludni amikor hazaértem és megkérdezte milyen napom volt. Nagyvonalakba elmondtam aztán megfürödtem. Ezután felraktam egy arcmaszkot, és bementem a szobámba netezni.
Alig tudtam elaludni. Nagyon sokáig néztem a plafont és forgológtam. Tisztára össze voltam zavarodva. Ez látszott a gondolataimon is amiket nem tudtam hova tenni:
"Vajon kedvel? Nem, biztos hogy nem, mert egy segg voltam vele. Pedig nekem egészen szimpatikus. A húga is. Arghhhhh miért gondolkozom ezen?? Vajon most mi csinál? Ő is gondol rám? MI AZ ISTEN VAN VELEM?????????"
YOU ARE READING
Késtél - Nagy Márk szemszöge
FanfictionSziasztok! Leiner Laura, Késtél című könyvét írnám Nagy Márk szemszögéből. Rengeteg ilyet tettek már fel, de engem is elkezdett érdekelni ez az "írás" dolog, úgyhogy megpróbálkozom vele. Nem vagyok biztos benne, hogy befejezem, de megpróbálok minde...